Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Újabb gyermekkori emlékek

— Az apáméból hoztam, szíjjuk el! — Nevettem rajta, hogy ez nem cigarettának való, meg hogy papírunk sincs. De ő csak kitartott, hogy azért lehet, hozott ő papírt is, de talán én nem merek színi. Közönséges pakoló papírt vett ki a zsebéből, és ollót, amivel azután kivágtunk397 a barna vastag papírból egy-két darabot, és azután a pipadohányból cigarettát csavartunk. Hát bizony, mérés ide meg oda, mi 2-3 darabot abból a rettenetes dologból elfüstöltünk...

Ebéd után azután, mikor Lajos bácsi megint átkísértette magát, hát hallom ám, amint az apám kérdi a verandán, hogy

— A Dezsőnek nincs semmi baja? — Mire apám mondja, hogy nincs semmi, jól ebédelt, és az előbb is láttam, hogy jól játszik a bástya alatt. — Mire Lajos bácsi azt mondja, hogy

— Az Imre még ebéd előtt el kezdett hányni, azután megebédelt, és azt is kihányta. Azt hittem, hogy a Dezsőék csináltak együtt valamit, de hát úgy látszik nem. — Erre aztán apám mondta, hogy

— Várj Lajos, majd megnézem. — De látta, hogy akkor is a bástya alatt játszom, hát visszament és mondta Lajos bácsinak, hogy

— Dezsőnek nincs semmi baja — mire Lajos bácsi azt felelte:

— Majd rendbe jön az Imre is.

De apám lekiáltott a verandáról, hogy nem akamám-e az Imrét odaát megnézni.

— Jól van, hívd át, ha nem érzi jól magát, maradj ott vele játszani. — Én teljesen tájékozva lévén a dologról, rohantam át, ott találtam Imrét az egyik díványra felülve, falfehéren még mindig. No, mondom magamban, te híres, te mondtad, hogy én nem merek rágyújtani! Dicséretére legyen mondva Imrének, nem tagadta le398, hanem a papírra fogva a dolgot, elmondta a rókavadászatait, mire én is közöltem vele, amiket hallottam. Mire megfogadtuk egymásnak, hogy nem mondjuk el a cigarettázásunkat. Be is tartottuk. De a nyáron már vadgesztenyéből csináltunk

397 A kéziratban: vágtunk ki, javítottuk.

398 A szövegben ezután: a dolgot, töröltük.

♦ 206 ♦