Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
A megyeházi alispáni lakásról
Mivel testvéreim között korra nézve felettem 3 lánytestvérem volt, Sári, Flóri és kettőjük között Juliska, ki 1889-ben meghalt, azt hiszem, hogy Száz33 bácsi az én személyemmel kapcsolatban került a családhoz. De valóságos családtag is volt. Úgy tekintette őt nálunk mindenki. Szüleim, testvéreim és az idegenek is. Nem volt családi ünnep vagy bármilyen alkalom, hogy arról Száz bácsi hiányzott volna. Lett légyen az névnap, születésnap, eljegyzés, esküvő „sátoros ünnep”, temetés és ezekkel kapcsolatos minden dologban segítségére volt a szüleimnek és a családnak. Ennek természetesen az volt a következménye, hogy minden ünnepi alkalomra a Száz bácsi által hol prózában, hol pedig versben megírt szerzeményét nekem tanította be és nékem kellett elmondani. Illetve, csak nékem kellett volna elmondani, mert rendesen úgy zajlott le ez az aktus, hogy elől állítottak engem, utánam állottak a testvéreim és leghátul Száz bácsi. A megszólításon kívül elmondtam egy-két mondatot, azután elérzékenyedtem, elkezdtem hüppögni és pár pillanat múlva az ünnepelt nyakán sírtam el érzelmeimet. Testvéreim előtt ez annyira közismert volt, hogy nem csak akkor, hanem 20-30 év múlva is azon mulattak, hogy hogyan fulladt mindig sírásba az én ünnepi szónoklatom. Arra én is jól emlékezem, hogy Sári nővérem eljegyzése, vagy esküvője alkalmából, amikor az ünnepi ebéd a nagyteremben volt, Száz bácsi felállított egy székre és úgy mondatta el velem szerzeményét, de az időpontot olyan rosszul választotta meg, hogy dacára annak, hogy akkor talán egyszer nem sírtam el magamat, de a hangulat akkor már oly magas volt, hogy dictio34 ide - dictio oda sem hallgatott meg. Aranyos, rendes, igen jó érzésű ember volt Száz bácsi, nagyon szerette apámat, anyámat és az egész családot. Az ő szájából tanul-33 Nevét többnyire Száz, máskor Szász alakban írta. A veszprémi református egyházközség-történet — helyesen — Száz néven tartja számon, ezt a formát alkalmazzuk. Az egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvekben is így fordul elő. 34 dictio (latin) - beszéd, beszélgetés ♦ 20 ♦
