Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Farkas József és családja

akiket akkor már én is lehagytam, mert nem volt meg néki az Analízis I-ből a colloquiumuk.

Többet aztán én sem mentem lelki erősítésre a Janka nénihez, mert ugyanekkor megígérte:

— Majd írok én a lelkem Juliskámnak is, hogy ne hagyja a Dezsőkét annyit tanulni, mert az jóra nem vezethet. — Ilyen elvei voltak szegénynek. De a barátnéi is csak ilyenek voltak. Egyszer ott voltam náluk, mikor a Kardhordó Árpádné369 barátnéja elmondta, hogy nem bírja, hogy a lánya olyan messze lakik tőle — tisztnek volt a felesége, kiket valahova

369 Kardhordó Árpád (Pusztavirt, Komárom vm., i860 kr. - Bp., 1911. január 14.) katolikus vallású állatszelídítő, városligeti mutatványos, szivacskereskedő. Felesége Verseghy Nagy Hermina volt Kardhordó a városligeti mutatványosok különleges vezéregyénisége volt, aki a politikai életben is szerepet vállalt, mint „áljelölt”. Többször volt rendőrségi ügye. Különleges egyénisége Krúdyt is megihlette. Budapesten először valószínűleg 1883-ban, 23 évesen tűnt fel, miután Besztercén állatszelídítőként lépett fel és sikkasztás vádjával a rendőrség letartóztatta. A budapesti vizsgálati fogságban kiderült ártatlansága és felmentették a vád alól. A fővárosi cégbíróság 1900. július 28-án jegyezte be Verseghy Nagy Jozefin/Jozefa „szivacs, kagyló, pipere czikkek, szőnyeg és keleti árú kereskedő” egyéni kereskedését, amelynek cégvezetője Kardhordó Árpádot nevezték meg. A cégnek két üzlete volt: egyik a Károly körút 18., a másik az Andrássy út 10. szám alatt működött. (Az áruk beszerzésében Kardhordó segíthetett, mert anyanyelvén kívül németül és törökül is tudott.) 1908-ban Kardhordó Feszty Árpáddal együtt a 15. számú városligeti parcellát bérelte ki a fővárostól évi 1400 koronáért „körkép, történelmi múzeum és mozgófénykép üzlet” céljára. Néhány évvel halála előtt azzal okozott közfelháborodást, hogy családját otthagyva megszökött Kozarek Máriával, egy elhunyt hóhér lányával. Vándor mutatványosként éltek, de nagybeteg lett és visszatért családjához. A katolikus sajtó kedvelt céltáblája volt. Amikor 1911-ben meghalt, az egyik esztergomi újság a következőket írta róla: „Az egykori köbölkuti követjelölt, Szemere Miklós ellenfele, a hires agitátor és néptribun nincs többé. (...) E hír a köbölkuti kerület választóit mindenesetre igaz részvéttel fogja eltölteni. Ahol nem volt ellenjelölt (...) ott kardhordó mindig megkönyörült a választókon, hajtott a szép szóra és felcsapott - ellenjelöltnek. Csak a halállal nem bírt ellenkezni.” = Kardhordó Árpád meghalt. = EV 33 (1911) 5. sz. (január 15.) 3. - Kardhordó életrajzát a lexikonok nem ismerik, külön kutatással állítottuk össze. Fontosabb források: BFL VII. 106. Vizsgálati foglyok törzskönyve, 1883. 553. sz., BFL VII. i76.a. Starnberger Ferenc közjegyző iratai, 1950/1899. sz., 1081/1900. sz.; Kardforgató a rendőrség előtt. = Esztergom 10 (1905) 33. sz. (augusztus 13.) 5., Hol a személyes szabadság. = Békésmegyei Közlöny 33 (1906) 80. sz. (szeptember 23.) 3., Kardhordó Árpád kedvese. = Délmagyarország 2 (1911) 92. sz. (április 22.) 9., POGÁNY Béla: Megint győzött a Liget. = Fővárosi Hírlap 24 (1935) 1. sz. (január 2.) 3. Életrajzát a lexikonok nem ismerik.

♦ 188 ♦