Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Édesanyám testvéreiről

Baliék. A kislányt elvitték az iskolába, és amikor a tanítóné észrevett az osztályban egy addig nem látott kis lányt, megkérdezte:

— Hát te angyalom, ki vagy? — Azt felelte rá:

— Majd megtudja! — Igazán józan ésszel nem lehet megérteni a sorsukat és a maguktartását332. De tanulságnak feltétlenül tanulságos a sorsuk.

[Édesanyám testvéreiről]

Édesanyám testvérei Béla bácsi és Lajos bácsi voltak.

Béla bácsi nős, Kenessey Sarolta a felesége, de gyermekük nem volt. Azonban két öreg kisasszony sógornője, Kenessey Amália és Kenessey Vilma velük laktak. Béla bácsiék Fehérváron a Széchenyi u. 22. szám alatt építettek egy magas, földszintes, szép úrilakot, nagy belső és külső kerttel. Megépítve is jól volt, és berendezve is szépen volt. Béla bácsi szép, magas, testes, jó kiállású, szőke férfi volt. Felesége, Sarolta néni alacsony, fekete, csúnya, rövidlátó, de szemüveget nem viselt. Emiatt hunyorgató, mongol típusú nő volt. Úgy nézett, mintha mindig haragos lenne. De határozottan eszes nő volt, szellemes, és jó előadó-képességgel volt megáldva.

Nővérei közül Málcsi néni volt az idősebb. Egy alacsony termetű, púpos, nem szép, de kedves, jóindulatú nő — amit Sarolta nénire nem lehetett elmondani. Kellemes orgánuma is volt, amit azért voltam kénytelen megjegyezni, mert a nővére, Vilma néni, egy hosszú, magas mennyei lajtorja volt, és olyan kellemetlen orgánummal, hogy ha az ember nem látta, nem tudta, hogy nem egy rekedt férfi beszél-e. Vilma néni is rövidlátó volt, de ő lornyont hordott és így nem hunyorgatott. Az összes családi gyerekeknek a Málcsi néni volt a kedvencük, talán ő tudott velünk a legjobban bánni, pedig Vilma néni nem ártott nekünk soha, hanem komikus volta miatt gyakran kigúnyoltuk.

332 Értsd: magatartásukat

♦ 169 ♦