Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Napirend, családi élet, 1848 emlékezete
elő — bizonyára a cukrászdában soknak tartották az időt, hogy kocsi áll az ajtajuk előtt — kinyílt az ajtó, és kinézett rajta egy nő, ki nagy örömében elvisította: — Jé, die Frau Molnár — fel [1] ármázta az egész házat. Rohantak ki a család tagjai, cselédek, segédek, kapkodták le őket, magukat is, meg a holmijaikat is a kocsiról, és vitték őket be a cukrászdán át a házba. Olyan jól tudta ezt édesanyám előadni, élénken és színesen, és ő sem említve másként Studinkánét, mint „Frau Studinka”; — hogy ültették le őket, milyen szívesen látták mindkettőjüket, hogy jártak a kedvükbe[n], stb. Ez mind a cseregyerek-szisztéma velejárója volt. Jókai is leírja az egyik regényében — ha jól emlékezem, a „Mire megvénülünk” címűben — az ilyen cseregyerek-rendszer romantikus voltát. Hiszen Jókai sok korabeli társadalmi és nevelési szokást, rendszert örökített meg igazán szépen, derűsen, vonzóan, úgyhogy az ember [ha] olvasta, megesküdne rá, hogy az [volt] a legtökéletesebb az egész világon. Különben Jókainak ezzel a regényével kapcsolatban megemlítem még azt, hogy élt Veszprémben egy Richter Ella nevű gyönyörűszép kis zsidó leány, korra nézve vagy velem volt egyidős, vagy 1 évvel fiatalabb vagy öregebb. A Vikár Lajcsi, aki nálam 1-2 évvel volt idősebb — ki különben mindig arról volt nevezetes, hogy csak a nagyon szép lányok után lángolt, de mindig lángolt valaki után —, ebben az időben Richter Elláért élt-halt. Az ő révén én is megismerkedtem Richter Ellával. Ő mondta, hogy Jókainak ez a regénye őszerinte rólunk van írva. Én akkor már nagyon ismertem Jókai összes regényeit, jól tudtam, hogy ott két fiútestvér a regény hőse, kiknek a nevük Kálmán és Dezső; egyszóval megegyeznek a mi neveinkkel. De ez a sok érdekfeszítő esemény, ami a két fiúval a regényben megtörténik, az minket hála Isten’, elkerült. De hát a gyermekfantázia felruházott minket még különb jellemvonásokkal, mint Jókai az ő hőseit. Meg vagyok győződve róla, hogy Veszprémben és környékén igen sokan az érdemünkön felül becsültek bennünket a szüléink miatt, és amiatt, hogy olyan fényes, kimagaslóan ♦ 163 ♦
