Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Napirend, családi élet, 1848 emlékezete

sem szólva lementek a Duna-partra és addig mentek [a] víz mentén, míg egy csónakost nem kaptak, ki átvitte őket a budai partra. Azután még akkor éjszaka nekivágtak — a forgalmas utakat kerülve — Cece irányába, hogy mire kisül az esetleges tévedés, ugron-berken túl legyenek.

Cecén az egyik szöllejökbe[n] húzták aztán meg magukat egy jó ideig, és nem mutogatták magukat. Báró Fiáth Ferenc282, aki közismerten muszkavezető volt, a későbbi veszprémi főispán, megírta memoárjait, melyben azt írta, hogy többeket kimentett a börtönből, többek között felsorolta Molnár Imrét is.283 Lajos bácsi — Molnár Lajos, Imre fia — azt mondta nékem, hogy Fiáth Ferenc hazudott a memoárjaiban, mert az eset az volt, hogy az apja, Molnár Imre mentette ki egy alkalommal a magyarok fogságából Fiáth Ferencet.284 Csak azért írta így meg, nehogy lekötelezettje legyen Fiáth Molnár Imrének. Mert Fiáthot mindenki ilyennek ismerte.

Azt is többször elmondattuk anyámmal is, Józsi bácsival is, hogy az elnyomatás ideje alatt kint a szőlőben hogyan conspiráltak a rokonság férfi tagjai. Amikor a kenyérsütő kemence felől zajt hallottak, begyulladtak, hogy kém van a kemencébe [n], aki kihallgatta őket. Elnémultak, azután egyenként lábujjhegyen osontak ki, és csak reggel, az egyik

282 Eörményesi és karánsebesi báró Fiáth Ferenc (Aka, 1815. szeptember 21. - Veszprém, 1885. február 19.) aulikus főispán, emlékiratíró. Iskoláit Győrött, Székesfehérváron és Pesten végezte. Egy évig Veszprém vármegyében volt aljegyző, 1844-ben Fejér vármegye alispánja, 1845-ben pedig magyar királyi helytartósági tanácsos. A magyar minisztérium megalakulásakor, a helytartótanács megszűnésekor lemondott és Vörösberényben gazdálkodott. 1848-ban a horvát csapatok veszprémi betörésekor a nemzetőrség parancsnokává választották. 1849-ben cs. k. polgári kormánybiztos volt Veszprém és Zala vármegyékben. Az 1850-es években Deák Ferenc köréhez tartozott. 1860-ban, majd 1865- 1885 között Veszprém vármegye főispánja volt. 1874-ben bárói rangot kapott. Életem és élményeim címmel 1878-ban Budapesten megjelent kétkötetes emlékirata fontos kortörténeti dokumentum. Sírja Aka községben található. VARGA 2014. 317.

2g3 Téved, Fiáth név szerint nem említette Molnár Imrét, azt viszont megemlíti, hogy az Abán őt elítélő vármegyei tisztek vagyonának elkobzását megakadályozta. FIÁTH 1878. II. 166.

284 Fiáthot Kálozdon a császári Kress könnyűlovas ezred Kliment kapitány vezette százada mentette ki a magyarok fogságából. Uo. 146-147.

♦ 144 ♦