Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)
Édesapámról
semmit, pedig mind sűrűbbre szorult körülötte a háló, melyet a felesége édesanyja szőtt a kis családi fészek körül. Hogy mik előzték meg közvetlenül azt az esetet, melyet már egyszer leírtam, hogy Molnár Imréné Hermán Júlia elvitte magával a lányát, mikor [a] veje vidéken volt, azt nem tudom, soha senkitől nem is hallottam, de hogy elő lehetett készítve ez az asszonyszöktetés, azt az bizonyítja alapjában, hogy simán ment a dolog, és hogy arról sem hallottam, hogy miképpen történt az egész utazás, és arról sem, hogy közben valami nehézség előadta volna magát. Jól előkészített és jól kivitelezett cselekmény volt a Molnár részről, és teljesen meglephette a Véghelyeket. A nyáron találtam, illetve olvastam olyan levelet, melyben panaszkodik anyám az édesanyjának, hogy nem kell az urának, illetve az édesanyja kérdi, hogy igaz-e az, amit hallott, hogy nem kell az urának. De ez a szituáció nem egyeztethető össze azzal a levéllel, melyet anyám mindig megőrizett, melyet én a vitrinünkben tartottam. Egyszóval: a többi levelek közül kiemelve tartogatta, melyben édesapám írja néki, hogy higgye el, sohasem vétett ellene, és várja haza, mert őket az Isten egymásnak teremtette. Soha szebb levelet nem olvastam mélyen szerető férfitől az ideáljához, mint ez. A családban is többször felolvastam már. Most Almádiban van a többi családi írások között. De az öreg Molnárék rögtön megindították a válópört, de az nemigen mehetett messzire, mert apám annyira nem vette komolyan az ügyet, hogy még a békéltető tárgyalásra sem ment el. Ő kereste és megtalálta az utat a feleségéhez, hiába vitte a lányát Molnárné fürdőre, hiába vitte szórakozni, hamarosan kijelentette az édesanyjának, hogy ő visszamegy az urához. Az édesanyja mindennel megfenyegette, de ő az urát választotta, és számolt azzal, hogy ki lesz tiltva a szülői házból. Lajos bácsitól hallottam egyszer, hogy rettenetesen őriztette az édesanyjuk anyámat olyan szempontból, nehogy az apámmal levelezhessen. 2003. 280. (A Győri életrajzi lexikonban az egylet neve: Dunántúli Történetkedvelők Társulata.) ♦ 128 ♦
