Hudi József (szerk.): Véghely Dezső visszaemlékezései (Pápa, 2020)

Nagyapám, Véghely Imre és családja

mmmmm fölül is volt, de megdolgozott érte. Fiát is mentül feljebb szerette látni. Veszprémben abban az időben csak 4 osztályos gimnázium volt, ott is tiszta í-es volt217, 5-6. és 7-ik osztály végzésére Pápára adták, hol Vály professzoréknál218 volt kosztos deák azon a réven, hogy Vályné Jókai­­leány volt és így rokon. A 8-ik osztály elvégzésére és az érettségi meg­szerzésére pedig a soproni evangélikus gimnáziumba adták, mert ott az oktatási nyelv a német volt, hogy teljesen bele jöjjön a német nyelv hasz­nálatába is. Pápán is, Sopronban is eminens tanuló volt. Azután Pestre került a jogra. Itt a Nemzeti Múzeum portásánál bérelt lakószobát, hogy minden szabadidejét az ő kedvenc tudománya művelésére, a paleográfiára for­díthassa. A lakása révén a múzeum régi oklevelei között úgy turkálha­tott, mint a saját oklevelei között. Különben az egyetemen is igen jó hírneve volt, Láng Lajostól219, a későbbi minisztertől hallottam, hogy úgy ismerkedett meg az apámmal, hogy az egyetemen az egyik vizsgán Wencel professzor220 feltett egy kér­dést, és a jelölt nem válaszolt rá, mire a professzor azt mondta, hogy nem is kívánom, hogy erre feleljen mert hiszen ezt Budapesten ketten tudjuk: én meg a Véghely Dezső. Erre kezdett el érdeklődni Láng Lajos, hogy ki az a Véghely Dezső. Megtudta221, hogy egyetemi hallgató, mire kereste az alkalmat, hogy 217 vagyis: kitűnő tanuló 218 Váli Ferenc (1810-1882) pápai kollégiumi professzoréknál. 219 Láng Lajos (Pest, 1849. október 13. - Budapest, 1918. március 28.) közgazdász, statisztikus, politikus, miniszter, jogi doktor, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1881-1896 között a pápai választókerület szabadelvű képviselője volt, így számos alkalommal megfordult Veszprém megyében. 1902-1903-ban Széli Kármány kormányában lett kereskedelemügyi miniszter. 220 Wentzel Gusztáv (Lukau, Szászország, 1812. január 19. - Budapest, 1891. nov­ember 20.) jogtudós, egyetemi tanár, történetíró, az MTA tagja. A szabadságharc bukása után a pesti egyetemre került, 1850-től magánjogot és bányajogot, 1861-től 1889-ig, nyug­díjba vonulásáig magyar magánjogot tanított. 1879-ben kapott nemességet, 1889-ben a király a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. 221A kéziratban: tudta meg, javítottuk. ♦ 113 ♦

Next

/
Thumbnails
Contents