Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)
Kövy Zsolt: A Dunántúli Református Egyházkerületi Levéltár
érhette meg. Értékes kézirattára sem a levéltárba, haneím a Nemzeti Múzeumba került. Kétségtelen tény azonban, hogy ő volt az, aki a dunántúli református egyházkerület levéltárának ügyét elmozdította a holtpontról, sőt ő volt az, aki lerakta egy gazdag forrásértékű levélgyűjtemény alapjait. Liszkay József szép emlékezéssel méltatja Tóth Ferenc levéltárosi szolgálatait: ,,. . . szélesen terjedt ismeretsége, ügybuzgalma, s minden irányban kibocsátott felhivatása folytán, szépen növekedett számban, s béltartalomban e zsenge intézet, melynek osztályait ő, mint gondos kertész féltett növényeit, folyvást kellő figyelem s kiváló gonddal rendezett, ápolt és takargatott.”29 Tóth Ferenc, 1844. évi halála komoly törést okozott az egyházkerület levéltárügyének fejlődésében. Persze ehhez más események is hozzájárultak, amelyekről külön fejezetben kell, hogy beszéljünk. Az I. világháborúig Tóth Ferenc püspök halála után Nagy Mihály korábbi főjegyző lett a püspök, aki 1845-ben a levéltárat először Kocsra, lelkészi állomáshelyére, majd hamarosan komáromi lelkésszé választatván, Révkomáromba szállíttatta el. A püspöki székhely az I. világháború befejezéséig ott is maradt, s csak a trianoni békeszerződés miatt szűnt meg, s került át Balatonkenesére. Hosszú időn keresztül székelt tehát a püspöki levéltár Komáromban, el választatván ismét a főjegyzői irattártól, amelyet a mindenkori főjegyző lelkészi állomáshelyén tároltak. Az állandó levéltári székhely gondolata egyelőre lekerült a napirendről. Ismét a nyomorúságos idők ébresztik fel a történelem iránti elkötelezettséget, amire már számos múltbeli példa volt. 1860-ban, a pátens harcok idején születik egyházkerületi határozat arról, hogy ,,az egyházközségek az 1860. január 10-i miniszteri rendeletre adott nyilatkozataikat az utókor számára való megőrzés végett a levéltárban való elhelyezés céljából a superintendensnek megküldjék”.30 A szabadságharc szomorú elbukása utáni feszültség ismét oldódni kezdett, s a hatalmi önkénnyel szembeni hitvalló megnyilatkozás reményt keltő új erőket szabadított fel. Nagy Mihály püspök számára azonban az egyház függetlenségének védelme, jogainak tiszteletben tartása, az iskolák, s különösen a pápai 79
