Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)
Szabó György: A Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Nagykönyvtárának története
végezte el 1897-től 1912-ig. Az általa elkészített nyomtatott katalógus első kötete 208, a második 116 egység kézirat leírását tartalmazza. A „Magyar Minerva” VI. kötete (1930—31. Bp., 1932.) 577 darab kéziratról és 568 darab oklevélről ad számot. A Pápai Református Főiskola Értesítői a XIX. század végétől rendszeresen beszámolnak a könyvtár évenkénti gyarapodásáról, így pontosan regisztrálható, hogy mikor s ki által, milyen kéziratokkal gyarapodott a kézirattári állomány. A feldolgozás mai stádiumában 1300 kézirategységet tartunk nyilván, egy egységen belül maximálisan 622 darab kézirattal. Az állomány teljes rendezése, revíziója és feldolgozása az elmúlt évek során megtörtént. Számos eddig elveszettnek hitt, vagy eddig ismeretlen érték bukkant elő a kézirathalmazokból. A kéziratok nagyobb része hagyatékokból (tanárok, egykori diákok, lelkészek, nemesek, polgárok), kisebb része adományozásból származik. Nagyobb volumenű például a Bocsor-, Kerkapoly Károly- és Tóth Ferenc-hagyaték kéziratanyaga, valamint az Eőry, Szabó, Takó és László családok kéziratos hagyatéka, illetve iratanyaga. Jelentős kéziratos anyag került be az egyházközségek és egyházmegyék könyvtáraiból. A legtöbb értékes régi kézirat és nyomtatvány a Veszprémi Református Egyházmegye kb. 1000 kötetes könyvtárával került a kézirattárba, 1968-ban. E kéziratokban található tulajdonosi bejegyzések arról árulkodnak, hogy a veszprémi traktus bibliotékája az 1820-as években, a tudós Fábián József esperessége idején érte el a legnagyobb gazdagodást. A kézirattár eredeti törzsanyagából ma már csak néhány darabbal rendelkezünk, többségük elpusztult a háborúk és az üldöztetések során, de sok baj származott a kéziratokra a gyakori költözködésekkel járó raktározási elégtelenségek miatt is. Az 1857. évi költözködés a kollégium új épületébe (a későbbi Nátus) jelentős veszteségekkel, és a kéziratok fizikai állagának rongálódásával járt együtt. Kéziratok tömkelegé évekig hevert padlástereken, mert nem volt hely az elhelyezésre. Különösen Tóth Dániel és Mokos Gyula tanárok mentettek meg sok kéziratot a végső pusztulástól. A kézirattár kialakulása a XIX. század első felére tehető. Márton István és Tóth Ferenc könyvtárosságától tudatosan folyt a fellelhető kéziratos forrásanyagok összegyűjtése, mentése, még vásárlások révén is. A kézirattár állományának fejlődése ez időtől fogva szemmel kísérhető. A legrégibb katalógusokból, könyvtári 37
