Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)
Szabó György: A Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Nagykönyvtárának története
Csáky Lászlónak, aki 1649-ig a kollégium számos addig élvezett kedvezményét megvonta, s a protestantizmus ellensúlyozására pálos rendházat és iskolát állított fel. A város 1649-től újra az Esterházyak birtoka. Ettől kezdve a katolikus grófi család — élve földesúri jogával — megindította támadását a protestáns egyházak és iskoláik ellen. Már 1651. május 15-én Bottka Ferenc, Zala és Somogy vármegye alispánja levélben kérte Klobusiczky Andrást, Lórántffy Zsuzsanna jószágkormányzóját, hogy a hajdan virágzott, de most pusztulásnak indult pápai iskola számára küldjön rektort Sárospatakról.10 Kilenc év múlva (1660) pedig a földesúr elvetette a reformátusoktól templomukat, a lelkész- és professzori lakást, valamint az iskolaépületet. Látjuk, hogy a XVII. században valóban voltak súlyos külső okok, melyek visszavetették az iskola és bibliotékája békés és egyenletes fejlődését. Az iskola legrégibb törvényei (1585) nem tartalmaznak ugyan adatokat a könyvtárra vonatkozóan, de ez semmiképpen nem lehet bizonyíték arra, hogy a bibliotéka nem létezett, hisz az iskolatörvényekben egészen a 19. század elejéig nem találunk ilyen feljegyzést. Pápán a XVI—XVII. században két magánnyomda is működött, szolgálva az egyház és az iskola céljait. Huszár Dávidé 1577 körül és Szepesvárallyai Bernhard Mátéé 1624—1632 között. Önmagában is elgondolkoztató, hogy a két nyomda ismert, illetve meglévő 18 nyomtatványa közül csupán 3 mű van meg a könyvtárban, azonban ezek is jóval későbbi, XVIII—XIX. századi adományozás révén kerültek az állományba.11 A XVII—XVIII. századi könyvbejegyzések zöme arról árulkodik, hogy a könyvtár fenntartója és tulajdonosa maga a Coetus volt. A hazai protestáns kollégiumok diáksága ezekben az időkben kis közösséget alkotott, amelyet a rektor-professzor vezetésével ugyan, de megszabott törvényeik szerint maguk a tanulók kormányoztak. Ez az autonóm diákszervezet volt a Coetus. Az első könyvtártörténeti dokumentumunk 1619-ből való. Con- radus Schlusselburgius: Theologiae Calvinistarum Iibri trés (Frankfurt am Main, 1594) című könyve felső kötéstáblájának belső részén nagyon halványan kivehető: ,,Sum Thecae Amplissimi Coetus Ref. Papensi ab anno 1619.”12 A második adatunk 1637-ből származik. Georgius Vuicelius: De eucharistia sacrosanctissima ecclesiae Christi Jesu . . . (Lipcse, 1539 ) című könyvének címlapján többek között ezt a bejegyzést 16
