Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)

Kövy Zsolt: A Pápai Református Gyűjtemény

lattá vált. (Külföldi teológiai könyveket ma is ajándékként kap meg a könyvtár.) A honi, főként dunántúli, a református egyházközségeket a kollégiumhoz, s gyűjteményeihez kötő kapcsolatok is százados múltra tekintenek vissza, a legáció s a szupplikáció szokása révén. A legáció eredete a 17. századba nyúlik vissza, de annyi egészen bizonyos, hogy pápai diákok már 1752 előtt jártak legációba, mint iskolájuk — a gyülekezetekben prédikáló — követei. Ezen kapcsolat közvetett módon hatott ki a kollégium fejlődésére, s így a gyűjtemények gyarapodására is. Való tény, hogy ezen kapcsolat is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a legtehetségesebb diákok (a szegények is, hisz a pápai kollégium a mezítlábasok iskolája volt) kerülhettek fel a pápai kollégiumba, hogy ezzel a szellemi igényt megemeljék, s hogy így az iskola tartósan megőrizhesse színvonalának magas mércéjét. Az pedig az iskola nyitottságát, liberális szellemét tanúsította, hogy falai között más vallású, kiváló képességű növendékek is tanulhattak, ezzel is gyarapítván a kollégium jó hírnevét. Ezek a kiművelt fők, volt pápai diákok, bárhol jártak a hazában, vagy a világon, mindenhonnan hoztak valami maradandó értéket a szeretett alma maternek.

Ebből a szellemből, ebből a felelősségvállalásból következik az (amely egyébként minden kollégiumunkra jellemző), hogy szervezés nélkül is, tulajdonképpen Pápán a könyvtár sohasem csak könyvgyűjtemény, hanem mindenkor olyan természetű gyűjtemény, amely a muzeális értékek szinte minden területét érinti.

Ugyanis a könyvtár és iskola szoros összetartozásából, a tanítás színvonalából, a szemléletességre való törekvésből is következett az a fajta gyűjtés, amely a tudományok szinte teljes világát érintette. Már a 18. század végétől fellendül ez a gyűjtés, s a 19. század közepe táján már jelentős értékek birtokában van a gyűjtemény. A század második felében ez a tendencia még inkább kifejlődik, olyannyira, hogy 1885-ben még egy egyiptomi múmia (ma is megvan) is bekerült a régiségtár állományába. Két kiváló könyvtárosunk, Borsos István (1897—1918), s Pongrácz József (1918—1963) összesen 66 évi működése idején rendkívül gazdag gyűjteménnyé fejlődött a főiskolai könyvtár, s egyben a Dunántúl harmadik legnagyobb és legértékesebb könyvtáraként tartották számon.

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei első igazgatójának 1958-ban Pongrácz József egyházkerületi (korábban főiskolai) könyvtárigazgatót nevezték ki, aki halálá11