Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)

S. dr. Lackovits Emőke: A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei múzeumának műtárgyai

négy sarkán négy féloszloppal díszített, ajtaján felirattal ellátott, benne 1792. szerepel, utalva a készítésre és az ajándékozásra. A harmadik asztal Nemeskéről származó, 19. század közepi alkotás, négyzetes asztallappal, de még hasáb alakú, ajtóval ellátott testtel, amely, mint a többinél, a klenódiumok tárolására szolgált. Négy félgömb alakú lábon áll, kék és piros színnel festett, ajtaja márványozott. Mindhárom Úrasztala a legrégibb típushoz tartozik. Színben és díszítményben az utóbbival és a nemeskei egyéb berendezéssel egyezik meg a festett szószékkorona ugyanebből az időből. Fő díszítménye a csúcsán álló, fiókáit önnön vérével tápláló pelikán Krisztust és az egyházat jelképezve. Nyolc hajlított borda adja a vázát, alsó részén fa csüngök az ékítményét.

Mindezeken kívül két toronydísz (Noszlop 18. század, Tápszent- miklós 19. század) és egy 1796-ból származó monoszlói fapersely érdemel említést.

A liturgikus tárgyakon és templomberendezés-részleteken kívül figyelmet érdemlőek a református gyülekezetekből származó, egyes faluközösségekben a legutóbbi időkig használt (1960-as évek) világi textíliák, a halottas lepedők. A gyűjteményben tizennégy db található belőlük, valamennyi Nyárádról származik. Időben két csoportot különíthetünk el: a régebbiek a 18. századból és a 19. század elejéről valók, vagy háziszőtt fehér vászonra hímzettek, vagy fehér lenvásznon vagdalással és színes hímzéssel díszítettek. Ismétlődő motívumaik az örök életet, a feltámadást szimbolizáló páva vagy kakas és az életfa, amelyet helyenként az egy tőből fakadó páratlan számú virágbokor helyettesít. A hímzés technikája szálszámolás (keresztszem) és laposöltés. A keresztszemesek többnyire fekete vagy vörös szőrfonallal (gyapjú), míg a vagdalásos laposöltésesek rozsdabarna, zöld, sárga és fehér selyemfonallal kivarrottak. Valamennyinek az alsó szegélyét széles (10—15 cm) fehér vertcsipke vagy rececsipke zárja le. A másik típus fehér gyolcsra fehér lyukhímzéssel készült a 19. század végén és a 20. században. Ezek a halottas lepedők beletartoztak a lányok hozományába, a kelengye fontos részei voltak. Ha halott volt a házban, mindaddig, míg háztól temettek — a hidegágyra (ravatal) a halott alá terítették. „Kedves halottal”, azaz szeretett hozzátartozóval el is temették. Ezért a legrégibb ékítményűek csak kis számban maradtak fenn.

A gyűjtemény másik nagy egységét a letéti tárgyak alkotják. Ez a gyűjteménycsoport nagyobb számú az előzőnél, rendkívül változa114