Kövy Zsolt - Szabó György - S. dr. Lackovits Emőke: A Pápai Református Gyűjtemény (Pápa, 1987)

Kövy Zsolt: Az egyháztörténeti és egyházművészeti Múzeum (a múzeum előtörténete)

egyiptomi ásatások során került felszínre, számos más temetkezési lelettel együtt. A kairói múzeum annyira megtelt újonnan kiásott múmiákkal, hogy néhány példányt eladtak ezekből. Markstein Károly egykori pápai diák 1500 frankért vásárolta meg a múmiakoporsót, s azt a pápai alma mater iránti hálából a főiskola régiségtárának adományozta. A Pápára való szállítás költségeit is magára vállalta, ami 68 frankot tett ki. A szikomorfa koporsó felirataiból és képeiből megtudható, hogy ebbe — az egyiptomi új birodalom korszakában, a XX. dinasztia idején, kb. Kr. e. 1150-ben — helyezték be ízisz istennő hűséges papját, Horit. Most, az 1984— 1986 között elvégzett restauráláskor derült ki — temetkezéstörténeti és modern röntgenvizsgálatok során —, hogy a múmia nem azonos az eredeti bebalzsamozott tetemmel, hanem mintegy 500 évvel későbbi, mint a koporsó. Ekkor az általános elszegényedés következtében már egyszerűsödtek a temetkezési formák. Előfordultak olyan esetek is, hogy egyszerűen birtokba vették a korábban meghaltak tulajdonát. Ez történt ebben az esetben is. A múmiakoporsó Hori papról beszél, de más fekszik benne ... A gondos vigyázat ellenére az idő megviselte a koporsót (több helyen megrepedezett), és a múmia pólyáját is. Két éven át, az állam költségén a Központi Múzeumi Igazgatóság restaurálóműhelyeiben (1984— 1986-ig) szakszerűen megtörtént a felújítás. A múmia, a maszk és a kartonázsok helyreállítása Szalai Zoltán főrestaurátor művészi munkáját dicséri. A koporsó restaurálását Kovács Petronella végezte, általános elismerés mellett. Egy éven át a budapesti Szépművészeti Múzeum egyiptomi kiállításán volt látható ez a kiemelkedően értékes régészeti, vallás- és művészettörténeti emlék. 1987 nyarán visszakerült eredeti őrző helyére, a dunántúli református egyházkerület pápai tudományos gyűjteményébe.

1964-től Miklós Dezső lett a tudományos gyűjtemény igazgatója, aki számos állandó és időszakos (évfordulókkal kapcsolatos) kiállítást rendezett. Legnagyobb érdemeként, hozzáfogott egy — a dunántúli református egyházkerület történetét és egyházművészetét bemutatni hivatott — állandó múzeum felállításához.

1968-ban nyílt meg (a ma is látható) Petőfi-emlékkiállítás a könyvtár folyosóján, 1969-ben pedig a Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmával, a Petőfi gimnázium dísztermében, időszakos kiállítás mutatta be a gyűjtemény háborús és forradalmi anyagát. Közben már folytak a nagy kiállítás előkészületei, a kiállítható anyag felmérése, a tématerv, s a forgatókönyv elkészíté105