Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Főiskolai Ifjúsági Képzőtársaság
OLE SÁNDOR De a lélek égi származását Fölkeresni, ha letépi láncát; Fölkeresi igazi hazáját, Szebb honért csak porlakot cserél. Óh, töröld el bennünk sanda mocskát! Irgalom, szent Atyánk, irgalom! Irgalom, szent Atyánk, irgalom! Irgalom. Irgalom... (Pécs, 1965. november 23.) Főiskolai Ifjúsági Képzőtársaság Vasárnap van. Délelőtt féltizenegy. Most jövünk ki a templomból. A diákok csoportokban igyekeznek a Kollégium felé, ahol a zeneteremben most kezdődik meg a Képzőtársaság ülése. Nagy tényező ez a pápai diákok életében. Ebben élik ki magukat. Élvezve tanulnak, szórakozva művelődnek. Olyan ez, mint egy aranyhárfa a kezükben. Ezt pengetik, s közben megtelik a lelkűk nyelvünk édes bájával. Olyan ez, mint a Petőfi juhászának a furulyája. A furulya szól, s annak hangjainál megízleljük népünk dalainak a mézét és belélegezzük népünknek a lelkét. Olyan is ez, mint a Petőfi kincstára, melyet ő „álmok kincstárának” nevez. Mi odajárunk a kincstárhoz, és lopunk belőle valamicskét, egy-egy kincset, egy-egy szépséget, hogy gazdagítsuk vele ezt a szegény életet. Én még csak „kis szecska” vagyok, hiszen első osztályos vagyok (1895 őszén vagyunk), de azért sietek, mert szeretnék beférni a terembe, ha állnom kell is, csak legalább bent lehessek, ne szoruljak ki a folyosóra. Ott látom az ifjúság jó részét, még pedig a nemesebbet, a tanulni vágyóbbat, a szép iránt érdeklődőbbet, szóval a javarészét. Az első sorokban ott látom a bíráló választmányt, melyet teológusokból és hetedik-nyolcadik osztályú gimnazistákból választott az alakuló közgyűlés, illetve választottak a Képzőtársaság tagjai. Ott látom a választmány élén Csomasz Dezső I. éves teológust, mint ifjúsági elnököt. Mellette ott ül a társaság titkára és még a jegyző, a pénztárnok, az ellenőr, számvevő, háznagy, valamint a bíráló kar tagjai: komoly teológusok és intelligenciát sugárzó tekintetű gimnazisták. Szemben velük az ablak felől ott ül dr. Antal Géza tanárelnök, akit a Képzőtársaság tagjai választottak a tanárok közül, szabad akarat szerint. Szabadon tenyészett a Képzőtársaság, mint az iskola pecsétjében levő szederfa jelképezi. Senki se vetett neki korlátot, se igazgató, se tanári kar, se igaz98
