Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)

Tanáraink

PÁPAI DIÁKEMLÉKEK

dalmából. Volt ezen mindig egy komoly előadás, aztán voltak szavalatok, vidám jelenetek, de a legfőbbek voltak a Kántus énekszámai. Egyszer a műsor végén ezzel leptük meg a közönséget: (Csak egy-két részletet írok le belőle.)

„Hallják önök az étlapot:

Mit eszünk ma! És mit iszunk rá!

Paprikás gulyáshús, marhaleves rizzsel.

Fehérleves, májgombóc, ciframetélttel.

Kolbász, disznófej tormával,

Főtt marhahús franciásan díszítve,

Több rendbeli máriás,

Töllelékes káposzta,

Burgonya, spenót. ”

(És mik voltak az italaink?)

„Ceresz, Madeira, Bordói Tokaj, Ménes, Ruszl, Magyarád,

Badacsony,

Somló, Buda, Szekszárd,

Eger, Villány terméke,

Francia pezsgő.”

De a csúcsponton azok az énekek és dalok voltak, melyek Hazámról szóltak, Hazámhoz vezettek, Hazám szeretetére indítottak.

E pillanatban úgy állok a zeneteremben, mint kisdiák, s úgy látom ott Gáty tanár urat, amint kispálcával kezében dirigálja a nagy kántus, s néha-néha odanyúl a harmonium billentyűire, és intonálja valamelyik kuruc éneket: „Török bársony süvegem, Most élet gyöngyéletem. Balogh Ádám a nevem: Ha vitéz vagy, jer velem!” Majd ezt a velőkig és ízekig ható éneket: „Jaj, régi szép magyar nép! Az ellenség téged mikép szaggat s tép! Mire jutott állapotod, romlandó cserép! Mint egy ékes, eleven kép, voltál olyan szép, magyar nép! De a sasnak körme között fonnyadsz, mint a cserép, jaj hát szegény magyar nemzet: jóra mikor lép!”

„Rákóczi, Bercsényi, ragyogó vitézek! Napkelet tájiról fegyverre kelének. És amint felkeltek: fohászuk égbe szállt: Segíts meg Istenünk, harcaink hevén át!” Hát még a Rákóczi kesergője: „Hallgassátok meg magyarim, amit beszélek; Tanácsoljatok vitézim, mitévő légyek. Jön a német, dúl, fúl, éget, Mindent pusztít, rabol, kerget! Haj, már mit tegyek? Haj már mit tegyek?” “Tanácsoljuk

s?» 87