Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)

Pápa

PÁPAI DIÁKEMLÉKEK

Pápa!

„Söprik a pápai utcát,

Masíroznak a katonák. ”

Ennek a nótának a hangjaira szálltunk fel Cellben a vonatra. Ifjak ültek ott szép számmal a kocsiban, hová felszálltunk. Ezek az ifjak pedig nem voltak mások, mint pápai diákok, akik Vas megyéből, Körmend, Őriszentpéter, Szent- györgyvölgy, Senyeháza, Szalafő tájairól vagyis az Őrség keménykötésű eklézsiáiból jöttek a szombathelyi vonattal, s utaztak Pápára. Amint Joó Andrást és Zergi Mihályt meglátták, elhallgatott ajkukon a nóta, s örömujjongva üdvözölték, ölelték, csókolták egymást. Öröm volt nézni ezeket a jókedvű diákokat.- Lásd fiam, ezek is diákok, s örömmel, dalolva mennek Pápára. Nekünk se szabad búsulnunk. Hiszen ezt a napot vártuk évek óta. Adjunk hálát a jó Istennek, hogy megértük ezt a napot és Pápára jöhetünk. Mink apáddal úgy meg vagyunk nyugodva.

így szólt hozzám édesanyám, míg a diákok vidáman csevegtek és beszélték egymásnak nyári élményeiket. Ezeknek a vidámsága, meg a Joó András délelőtti sok és kedves beszéde és édesanyámnak ez a vigasztaló megjegyzése gyógyírként hatott szívembe, s valóban úgy éreztem, hogy az ottani búcsúzás fájó hangulatából felocsúdtam, s megerősödtem.- Mezőlakra értünk, ami azt jelenti, hogy mindjárt meglátjuk Pápa városát - figyelmeztet bennünket Joó András. Mi éppen egyik dél felőli ablaknál ültünk, hát könnyen megláthattuk. A diákok is mind erre az oldalra tolultak, s egymás hegyén-hátán álltak, hogy megláthassák Pápát. Már átrobogtunk a Tapolcán. Már csak egy pillanat van hátra.- Ott van Pápa! Kiáltja egyszerre valamennyi. Pápa! Pápa! - kiáltják újra meg újra, ugrálva s az örömtől egészen kipirulva. Ott vannak az öregtemplom tornyai. Ott van a zsidó templom, a bencés templom, az evangélikus templom.- Gyerekek! Nézzetek! Az Új Kollégium! Milyen jól idelátszik! Gyerekek! Ez csuda! Micsoda fölséges épület! Az idén már abba járunk! De jó lesz! De jó lesz! - és ugrálnak, tapsolnak örömükben. Közben szedik le csomagjaikat a csomagtartóból, de úgy, ahogy hozzájuk illik: dalolva. Újrakezdik a nótát, amelyet Cellben abbahagytak: „Söprik a pápai utcát, masíroznak a katonák. Tizenhat esztendős barna kislány, sétál a regiment után.”

'S» 7 «tt