Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
PAPAI DIAKEMLEKEK Rácz Kálmán vallástanárunkat sokszor felhasználta az Egyházkerület a teológián helyettesítő szolgálatra. Például a mi időnkben, mikor Antal Gézát Amerikába küldte ki a magyar egyházhoz a Konvent, akkor nálunk itthon Rácz Kálmán adta elő a dogmatikát. Adott elő apologetikát is. Tudtommal később is szolgált ő a teológián. De azért otthon, a főgimnáziumban is elvégzett ő minden szolgálatot fogyatkozás nélkül, mert buzgó és pontos volt, és boldog volt, ha szolgálhatott. Még az eklézsiában is, még az én lelkészségem idején is, szívesen végzett valami helyettesítő szolgálatot, például nagy betegségem alatt ő vállalta a helyettes lelkészséget. Nehéz időben viselte a lelkészelnöki tisztet a presbitériumban. A teológiára ugyan nem vitték fel professzornak, de tanítványai bevitték szívükbe kedves emlékezetét és őrzik hű kegyelettel. 1941 szeptemberében és október első napjaiban a komáromi egyházmegyét jártam a pápai templomépítés ügyében. Egy köznap délelőtt az ekecsi templomban énekeltük a fennálló éneket, mikor hírnök jő, hogy azonnal menjek telefonhoz a postára. Én ott hagytam a gyülekezetét, amely énekelt tovább visszatértemig, és rohantam a postára. Hát szegény lie. Ráczné nagytiszteletű asszony tudatta velem, hogy férje lie. Rácz tanár úr meghalt. Temetésére nem mehettem haza, Fazekas Mihály püspöki titkár végezte helyettem a temetési szolgálatot. Áldás emlékére! k) Makay István. Számtan-fizika szakos tanárunk volt. Gimnáziumi tanulmányaink alatt szinte hozzánőttünk. Első-, második-, negyedik osztályban számtant, harmadikban fizikai földrajzot tanított nekünk s a harmadik és negyedik osztályban osztályfőnökünk is volt. A hetedik és nyolcadik osztályban pedig a legkeményebb diót törögettük nála, négy órában hetenként, vagyis a legnagyobb és legnehezebb tárgyat tanultuk az ő tanári vezérsége alatt: a fizikát. Fizika! Mikor a szót kimondom, megdobban a szívem. Sok diáknak a réme és reggelijének az elrontója volt ez, a hetedikben és nyolcadikban. Hogy is ízlett volna a reggeli, hogy akart volna lemenni a torkán a szurkoló diáknak, mikor például péntekre virradó reggel fölrémlett szívében a veszedelem, hogy ma alighanem felelnie kell fizikából és óh, jaj, talán még magyarból is?! Hogy lehet ezeken átvergődni, hogy lehet ezeket egy érző kebelnek kibírni és elviselni?! Sötét tudománynak tartotta a fizikát, tele mély útvesztőkkel. Nem szerette, rémesnek tartotta a fizikai előadó-termet lépcsőzetes emelkedésével és félelmes csendjével. Rémes, mikor a külső zsebjéből előhúzza a tanár úr a noteszét, és senki sem vesz lélegzetet. Ez a csend irtóztató. 73
