Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
ÓLÉ SÁNDOR van veletek. Ugye, nem is sejtettétek, hogy innen Magyarországról valaki ilyent írhat szerető szívvel tinéktek? Most már igen fehér és igen ritka a hajam, nehezen is írok, mert 81 éves vagyok, de azért szívesen írok, és forró szeretettel köszöntelek benneteket! És mi lett a jutalma szegény Kőrös Endrének, ennek a mi jó német tanárunknak, akinek tanítása magyarságot és hazaszeretetet öntött belénk? Aki társadalmi, egyházi és irodalmi munkával is szolgálta nemzetünket, az erköl- csiséget és hazánkat? Néki, aki a Pápai Hírlapnak volt szeplőtlen magyarsággal évtizedeken át kiváló szerkesztője; néki, akinek szinte egymagának köszönheti a Petőfi-Jókai szobrot Pápa város közönsége; néki, aki ott volt a város jelesei között a református egyház presbitériumában, mint a templomért vívott küzdelemnek jelentékeny részese; néki, aki a Dunántúli Református Egyházkerület pápai nevelőintézetének volt élete későbbi szakában tanára, igazgatója, gyen- gédlelkű vezetője; néki, aki a pápai Jókai Körnek titkára, s utóbbi idejében szinte a lelke volt: mi lett a jutalma? 1944. május hó végén hitvestársával együtt áldozata lett a Baky László-féle, gyűlöletből fakadt nyilas őrületnek. Kőrös Endre zsidó származású volt, de ifjú korában felvette a keresztséget és a református egyház tagja lett. Mint ilyen lett a pápai kollégiumnak, majd a nőnevelő intézetnek tanára, s ez utóbbinak igazgatója. Minden egyéb tisztsége, munkája és szolgálata ebből a hivatali állásából adódott. A Petőfi- és Jókai- szobor az ő eszméje volt és meg is valósult. Mindez hiába volt, mert 1944-ben a gettóról szóló rendelkezés reá is vonatkozott. Én, mint akkoron pápai lelkész és főiskolai gondnok, mindent elkövettem felmentése ügyében, ami tőlem telt. Többször is kilincseltem a vallás- és közoktatási minisztériumban Fáy István államtitkárnál. Ő próbálkozott is Bakynál eljárni, de sikertelenül. Közeledett a május elejére kitűzött zsinati ülés. Erre én készítettem egy memorandumot a belügyminisztériumhoz, amelyben minden érvet felsorakoztattam, Kőrös Endre volt kedves tanárom felmentése mellett, azzal az elgondolással, hogy majd a zsinaton aláíratom ezt az egyházkerületi elnökséggel, és aláírjuk mi Fáy Istvánnal, mint a főiskola gondnokai, aztán fölvisszük vele együtt Baky László belügyi államtitkárhoz. Ezt előre megbeszéltük Fáy Istvánnal. A memorandumot föl is vittem magammal a zsinatra. Megmutattam Győry Elemér püspöknek, aki igen helyeselte a benne írottakat, kifejezve legmelegebb készségét annak aláírására. Hiszen neki is kedves tanára volt Kőrös Endre, nemcsak német, hanem magyartanára is, azon felül osztályfőnöke. De mit ért minden szándék, ha egyszerűen dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok a memorandumot nem írta ^ 60
