Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
ÓLÉ SÁNDOR munka csak pihenés; meg néki sok adatott, hát sokat is várnak tőle. De meg az is igaz, hogy akinek a vállán nagy a teher, arra még lehet egy kicsit tenni, mert meg sem érzi; sőt, mindenre ráér az, ki túlontúl van terhelve, mert néki a teher nem teher, néki a teher könnyű, néki a teher gyönyörűség és a lekötöttség a szabadság! Summa summarum: Borsos István „vallástanár!” Dr. Antal Géza nagy beszéddel búcsúzott el tőlünk. Tetszett nekünk, hogy ez a nagy ember ennyire méltatott bennünket. Gondoltuk: Borsos tanár úr meg majd bizonyára nagy bemutatkozó beszédet fog az első vallásóráján tartani. Feleltetni semmi esetre sem fog, hanem a bemutatkozó beszéd után elkezd szépen magyarázni, aztán az elmagyarázott fejezetet felolvastatja és feladja leckének, így fog az óra eltelni. Mi ezt igen jól meghánytuk-vetettük magunk között. Utóvégre nem vagyunk akárkik, hanem ötödikesek, akiket magáznak a tanárok, akiket Antal Géza arra méltatott, hogy nagy beszéddel búcsúzott tőlünk! Borsos István bejön hát hozzánk az első vallásórára. Szépen leül a katedrához és beír az osztálykönyvbe. Mi feszült várakozással néztünk feléje. Na, most érkezett el a nagy ünnepi pillanat, mikor elkezdi mondani az ő szép bemutatkozó beszédét, melyet még az is indokolttá tesz, hogy sok közöttünk az új fiú. De nicsak, a notesz felé nyúl! Nagy meghökkenést vált ki ez a mozdulat valamennyiünkben. Ah, de mily csacsiság! Hiszen hát fel kell olvasni a névsort, hogy nem maradt-e ki valakinek a neve közülünk! De nem, ő nem névsort akar olvasni. Úgy nézi egy ponton azt a noteszt, hogy az izgalomtól kivert a víz mindnyájunkat! Na, most egy kicsit mintha félretolná magától a noteszt. Na, hála Istennek! Persze, hogy nem feleltet az első órán! Tudtuk mi ezt. Most kezdi el a bemutatkozó beszédet. A drága tanár úr szóra nyitja az ajkát, mi pedig föllélegezve kezdünk figyelni, miközben ő megszólal:- Hát majd felel a Demény Béla! Demény Béla először körülnéz, aztán nagy nehezen föltápászkodik, és csak ennyit mond: „Tanár úr kérem, nincs lecke feladva.” Mi - vagyis az osztály - megszeppenésünkben alig mertük bizonygatni, hogy valóban úgy van, nincs lecke feladva. Borsos tanár úr megsajnált bennünket és betolva ceruzáját a noteszba, így szólt: „Én ugyan tudom, hogy mi a lecke, de nem ragaszkodom hozzá, mert Antal Géza nagytiszteletű úr azt is megmondta. Majd elbeszélgetünk a keresztyén egyház ókoráról, és a jövő órára megtanulják a mai leckét.” Azzal elkezdte nekünk magyarázni a keresztyénség terjedését és üldöztetését. Pál apostol életével és halálával szemléltetve - de oly édesen, annyi közvetlenséggel, hogy óra végére beleszerettünk valamennyien. >£>» 48 «%*
