Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
ÓLÉ SÁNDOR órája szabadult fel, mellyel a nyolcadik osztálynak mehetett a segítségére. Ugye, hogy mégis volt alapja a szecskák közt terjengő hírnek? A vallásórákon igen kedves ember volt Antal Géza. (Ugyanis II., III., IV. osztályokban már ő tanított bennünket). Ha végig feleltük a leckét, kiállt az első pad elé, és elkezdett tovább magyarázni úgy, hogy mindenki odafigyelt, nem vette le róla a szemét senki sem, mert a bibliai történetek megelevenedtek magyarázatában. Különösen állt ez III. és IV. osztályos korunkra, mikor hittant, erkölcstant tanultunk. Ez volt az igazi hit és erkölcstan, amit meg is értettünk, meg is szerettünk. Kis József tankönyve volt, érthető nyelven írva. Igen kedves volt tőle, hogy vallásóra elején megkérdezte tőlünk néha, hogy vagyunk a konviktussal megelégedve. Nincs-e panaszunk? Mi az, amit nem szeretünk? Mi az, amit legjobban szeretünk? Mi a kívánságunk? Ezt ma már közvéleménykutatásnak nevezzük, amit íme Antal Géza 70 évvel ezelőtt megcsinált kis első osztályú tanulói között. Mondhatom, hogy figyelembe is vette, mert minket is szeretett, meg a konviktust is szerette, s ezért fejlődött folyvást a konviktus közmegelégedésre! Hanem Antal Géza nemcsak vallást, hanem a III. és IV. osztályban németet is tanított nálunk. Igen megtisztelve éreztük magunkat, hogy Antal Géza nagytiszteletű úr ennyire leereszkedett hozzánk, és örvendeztünk, tapsoltunk neki. Hát tanította is ő gyönyörűséggel a németet, és minden német óra gyönyörűség volt. Nagy előhaladást tettünk, mert szívesen tanultunk. Még ősszel egyik szerdai napra dolgozatírás volt kitűzve. Szívrepesve s egyben szurkolva is vártuk a szerda délelőttöt, hogy miféle mondatokat fogunk felkapni. Egyesek találgatták is az egyszerű, pár szavas, német mondatokat gondolva, hogy talán csak nem magyarról németre kell fordítani, mert az sokkal nehezebb. Elérkezett a várt szerdai nap és azon a német óra. Nagy meglepetésünkre belép hozzánk Kis Ernő igazgató úr. Mondja, hogy most ő helyettesíti Antal Géza „tanár” urat, aki másnemű elfoglaltsága miatt nem tarthatja meg az órát. Néztünk mi egymásra, hogy mi lesz ebből? Kis Ernő igazgató úr pedig így szólt hozzánk:- Hát írjátok: „Volt egy macskám, ravasz volt, nem szerettem.” - És diktált még öt-hat ilyen egyszerű, kijelentő mondatot. Nem is lehet azt mondatni, hogy ezek a mondatok nehezek lettek volna. Nem voltak nehezek. De gondoljuk el, hogy ez a dolgozatírás október közepén volt a III. osztályban, tehát csak szeptemberben kezdtük a németet tanulni. Az idő jórészt a betűkkel, hangokkal, olvasással töltöttük. Tanultunk mi már szavakat is, nem keveset. Tanultuk a nemeket is. Az „er, sie, es” névmást is. Ismersz 34