Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Tanáraink
ÓLÉ SÁNDOR át élvez kimondhatatlan gyönyörrel. Emlékezetemben négy kor története magasodik ki különösen, amint ő azokat nekünk előadta. Nem mintha ő nagyon akart volna „előadni”, nagyon is egyszerűen beszélt, de éppen az ő egyszerű, természetes és éppen azért vonzó magyarázataival nyűgözött le, vagy emelt fel bennünket. A négy történet a következő: a 30 éves vallásháború, Bethlennel, öreg Rákóczi Györggyel, Gusztáv Adolffal (Tilly- és Wallensteinnel), sőt még előbb Bocskayval, a szabadság angyalával. II. Rákóczi Ferenc élete (Zrínyi Péter, Zrínyi Ilona) és szabadságharca, a kuruc-labanc világa. A francia forradalom és Napóleon hadjáratai. Kossuth és az 1848-49-es szabadságharc. Csodálatos volt az, amikor Rákóczi Ferencet s a kurucok leveretését magyarázta; mikor a nagymajtényi síkon letörött a zászló, és Rákóczit bujdosásba kényszerítette az istentelen gonoszság; hazaárulónak bélyegezte azt, aki hazánknak szentje és szabadság vezére volt, kinek emlékére mi „lángolunk és sírva fakadunk”, úgy sírtunk mi, nyolcadikos ifjak, mint kisgyermekek. Mikor kicsengettek s Kis Ernő kiment a teremből, felálltunk tiszteletére, de ki nem mentünk, hanem bent maradtunk. Krasznahorka várában már úgysem sír a tárogató, hát mi sírtunk helyette. Éppen így volt, mikor Kossuth Lajos és a 48-as szabadságharcot, majd annak leveretését, és az azt követő sötét bosszúállás idejét magyarázta. Csordultig lett a szívünk, mikor ezeken a történeteken végigvezetett bennünket. Szívünkbe nyilallt a fájdalom, mikor világosan megláttuk, hová vezetett a magyarok egyenetlensége, az önző, sötétbeugró vezetése. Mert kellettek nekünk a Habsburgok, hogy golgotajárás legyen egész történetünk. Ezért a golgotajárásért és a vele járó tengernyi könnyért, vérért, jajért, és szenvedésért viselik felelősséget azok a főurak, kiket a jezsuiták ármánya és a főpapok befolyása vezetett, s akik idejuttatták az országot. Kis híja, hogy el nem merült a nemzet. Mikor Kossuthnak el kellett hagynia az országot, s utána megkezdődött a bosszú műve: a jók és igazak üldözése, legjobbjaink bitóra húzása és agyonlövetése, az alkotmány felfüggesztése, akkor igen közel voltunk ehhez. Köszönjük Kis Ernőnek, hogy ezeréves történetünkön híven végigvezetett bennünket, felmutatta bűneinket, kinyitotta a szemünket, s megvilágosította fiatal értelmünket. Bocskayt is nagyon szerette. „Kelj fel Bocskay! Szorít, szorít az abroncs!” Mondta fájó sóhajjal a főiskolai Bocskay-ünnepen. Sok humorral tudta átszőni Napóleonról szóló előadásait. „Tőtöttek, lüttek, tőtöttek, lőttek! Utóbb már nem is tőtöttek, csak lüttek!” - mondta Napóleon egyik csatájáról. s?» 30 «s»
