Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
A Teológián
PÁPAI DIÁKEMLÉKEK látlak az egeknek magas tiszta kékjében, Téged látlak a vizeknek folydogáló tükrében.” Elmentünk a házsongárdi temetőbe is, áldozni a nagy magyar emlékének, ki hazáját szolgálta idegenben is, és a szenvedés kenyerét ette itthon is, pedig máig is az ő nyelvén zengjük a zsoltárokat, melyekkel „gyönyörű szép mezőn éltet és szép kies folyóvízre legeltet” minket. Voltunk a cenki sírnál is, hogy megköszönjük a „legnagyobb magyarnak” döblingi irodalmi hagyatékát. Felkerestük a Kerepesi temetőben annak a férfiúnak a mauzóleumát, aki nemzetünk nagy vezére, magyar népünk „édesapja” volt, s kinek neve ma is elég arra, hogy lázba jöjjünk tőle. Tanultunk mi matematikát és fizikát is. Elkészültünk együtt, velük együtt én is még egyszer, az ő érettségi vizsgájukra. Vele párhuzamosan pedig naponként készültem az én kápláni vizsgámra. S mikor ez megtörtént és ők is „megértek”, elváltunk, hogy soha többé ne találkozzunk. Úgy éreztem, hogy velem jött a Kollégium is. Mert nem tudtam én attól elválni, bármennyire búcsúztam is tőle. Testileg igen, de lelkileg soha. Pénzem azonban volt teológus koromban elég. Soha világéletemben nem lett annyi pénzem, mint amennyi teológus koromban, főként felsőbbéves koromban volt. Szép „sárga csikókon” jártam én negyedéves és szénior koromban, mintha kisgyermek lettem volna megint. Sőt úgyabban, mert nem „szilaj nádparipán” lovagoltam, hanem „sárga csikókon”. A tanítványaimtól is kaptam egy-egy húsz koronás aranyat, a Főiskolától is segédkönyvtárosi szolgálatomért, meg Kis József esperes úrtól is segédlelkészi szolgálatom fejében egy-egy tízkoronás aranyat, ami 60 aranykorona volt havonként. Ezek voltak az én sárga csikóim. Hát a legációpénzek? És mindezeken felül ingyen laktam, ingyen kosztoltam a Konviktuson! Ruházkodhattam kedvem szerint, és amit megkívántam, meg nem vontam magamtól, ahogy a prédikátor Salamon mondja. (2:11) Jó is volt ez, mert mikor elvégeztem iskoláimat és kimentem az életbe, bizony megjött mindennek a böjtje! Hanem Pápa: az szép volt! * * Mfr Nyári gyakorlat Szentgálon. Ha már a segélyekről, legációkról és instruktorságomról ilyen széles kedvvel megemlékeztem, illőnek tartom, hogy szentgáli gyakorlataimról is megemlékezzem. Annyival inkább, mert hiszen ez a rovat is odatartozhatik a „segélyek” rovatába. ss* 205
