Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
A Teológián
ÓLÉ SÁNDOR tudnám feledni! „A kígyó itt nem szimbólum, hanem a kozmikus principium misztikus figurája!” Jaj! Pedig hát, ha most jól meggondolom, nem is olyan „jaj”! Mert hát mit is mondott az Úr Mózesnek, mikor elküldte őt, hogy hozza ki az ő népét Egyiptomból? Mit mondott akkor, mikor Mózes félt, hogy majd nem hisznek néki, és nem hallgatnak rá? Nem azt mondta-e: vesd a kezedben levő vesszőt a földre? És mikor a földre vetette Mózes a vesszőt, nem lőn-e az kígyóvá? És mikor megfogták a kígyót, nem lőn-e az újra vesszővé? És vajon nem ezzel változtatta-e a vizet vérré, nem ezzel választotta-é a tengert kétfelé, nem ezzel sújtotta-e meg a sziklát a Hóreben, úgy hogy víz jött ki abból, és ivék a nép? Mi más volt ez, mint a teremtő Isten kozmikus ereje, amellyel felruházta a pálcát és Isten pálcája lett az a Mózes kezében? Nem így volt-e ez az érckígyóval is? A kígyók megmardossák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. És akkor azt mondá az Úr Mózesnek: „Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára; és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon” (IV. Mózes 21:8) Ezért csinált Mózes érckígyót és tűzte fel azt póznára. így történt, hogy ha a kígyó valakit megmart és az feltekintett az érckígyóra, életben maradt. (9. v.) Erre az érckígyóra mondta a mi stúdiumunk, hogy az nem szimbólum, hanem a kozmikus principium misztikus figurája. Én ezt így mondanám: a teremtő Isten csodálatos erejének kifejező eszköze; annak az igének gyakorlati alkalmazása, melybe ezt mondotta: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód.” (II. Mózes 15:26) Isten azért Isten, mert megtehet mindent, amit akar. Egy pálcával, amit Mózes kezébe ad, kétfelé választhatja a tengert, és egy érckígyóval, amit Mózessel csináltatott, meggyógyíthatja a kígyómarta népet. Áldás reád, kedves főúr, nyugodjál békében komáromi sírodban! Megbocsátottuk már régen néked a kozmikus princípiumot és a misztikus figurát. Tudjuk már, értjük már a te igazságodat. Persze, hogy kozmikus az a principium. így mondja ezt a bölcsészet nyelve. De mi ezt így mondjuk: az örökkévaló, mindenható, felséges és dicsőséges Úr Isten csodálatos és csodatevő ereje. És persze, hogy misztikus az a figura. Figura, mert kézzelfoghatóan, szemmelláthatóan kifejezte a zsidó nép előtt annak az Istennek a csodatevő erejét, aki ellen annyiszor fellázadt pusztai vándorlása idején. Misztikus is, mert láthatjuk és érzékelhetjük, de a mi véges értelmünkkel meg nem érthetjük. Isten veled, kedves főúr! Dr. Horváth József. A bölcsészeti és nevelési tudományok tudora és profesz- szora. Mikor róla kell írnom, zavarban vagyok. Mert fel kellene hozzá emelkednem, ha írni akarok róla. De nem lehet. Nem lehet. Dr. Horváth József nagy, kimagaslóan nagy. Én pedig olyan törpe vagyok, hogy elveszek mellette. Előt186
