Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
A Teológián
PÁPAI DIÁKEMLÉKEK Az Akadémián háromévenként választotta a fenntartó testület az igazgatót. Antal Géza ideje lejárván, Thury Etelét emelte helyébe az igazgatói székbe. Antal Géza különben is magasabb tisztséget kapott. O lett az egyházkerületi és főiskolai gazdasági tanács elnöke s az ő kezében futottak össze a Kerület és Főiskola anyagi és pénzügyeinek szálai. Ezért aztán óriási felelősséget is viselt, mert a Kerületnek és Főiskolának különböző helyeken fekvő birtokai és tőkéi voltak, melyeknek kezeltetése és hasznosítása terén támadások is érték őt a kerületi gyűléseken elhangzott interpellációkban, melyeknek fő hangadója Boros Kálmán kamocsai lelkész volt. Antal Géza azonban minden egyes esetben fölényesen verte vissza a támadásokat s oly ragyogó ékesszólással, amellyel megnyerte a Kerület bizalmát, világiak és lelkészek tetszését és megalapozta jövendőjét. Nem is szólva a teológusokról, akik mint érdeklődők ott ültek a hallgatók soraiban, s akiket elbűvölt Antal Géza elragadó szónoklataival. Thury Eleiét a nemesvámosi parókiáról hozta fel a Kerület az Akadémia egyháztörténeti tanszékére. Mert úgy találta az Egyházkerület, hogy Thury Etele rátermett erre a tisztességre, beleillik az akadémiai professzori székbe. Lankadatlanul dolgozott tudományos téren. O írta a gimnázium VIII. osztály számára az egyháztörténeti tankönyvet, mellyel köztetszést, nagy elismerést aratott. Ez még semmi, hanem mekkora lelkesültséget váltott ki mibennünk, akik azt a könyvet nyolcadikos korunkban tanultuk! Áradt belőle a forróság, mely elöntött, vitákra ihletett bennünket, mélyen vallásos légkört teremtett közöttünk, s aligha tévedek, mikor azt mondom, hogy ebben a könyvben volt az a hajtóerő, amely közülünk sokakat odahajtott a teológiára, olyanokat is, akiknek azelőtt talán nem is volt szándékuk a lelkészi pályára menni. Azért nagy öröm töltötte el ifjú szívünket, mikor tanév elején belépve az igazgatói irodába (ami egy volt a tanári szobával), ott láttuk szemtől-szemben velünk, igazgatói minőségben, azt a férfiút, aki nekünk azt a nagyszerű könyvet írta! Thury Etele faluról jővén az akadémiai tanszékre, magával hozta természetességét, nemes egyszerűségét, puritán gondolkodását, viseletét és érzésvilágát. Magával hozta a romlatlan falusi ember tiszta észjárását, magával a mező illatát. Beszédje az volt, ami egy született intelligenciájú, józan és okos falusi magyar kálvinista ember beszédje, mely cifraságot és szóvirágot nem tűr, de minden szavának íze, színe és súlya van. A mesterkéltség és a képmutatás olyan messze volt tőle, mint Makó Jeruzsálemtől; de természetessége, őszintesége, igazlelkűsége és igazságszeretete olyan volt, amit máig is visszasírunk még imáinkban is! Ehhez járult az ő nagy munkabírása, rengeteg forrásanyag feltárása, adatok feldolgozása és összegyűjtése elméjében és papíron egyaránt, mess* 183
