Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
A Teológián
ÓLÉ SÁNDOR Rosszul számítana hát az, aki egy jó parókia reményében menne a teológiára, ahol majd jólétben és nyugodtan, kényelemben és magabiztosan lehet a hívektől körülrajongva élni. Aki a Krisztus szolgálatát vállalja, az a „Krisztus testét” szolgálja, ami az Egyház. Ezért tehát égni kell; és ha égni kell, akkor ezt szeretni kell, és ha szeretni kell, akkor érette dolgozni és dolgozni, küzdeni és küzdeni kell; és nem szabad abban megrestülni. Aki a kényelem puha párnáján akar heverészni, ne menjen a papi pályára. Aki béres akar lenni és a „boglyák hűvösében” szunyókálni, ne menjen a papi pályára. Bizonyságok kellenek ide. Mártírok, akik szeretik a Krisztus. És hívek hozzá mindhalálig. Nem kell attól félni, hogy a küzdelemben magunkra maradunk. Van pártfogónk. Tudjátok-e, ki az a Szentlélek? Pártfogó! „Árváknak kegyelmes Atyja, szegény gyarló bűnösöknek bátorítója, hitükben tántorgóknak erős gyámola.” Ki az a Szentlélek? Egy édes vendég, akit mindenki szeret, akinek mindenki örül, akinek érkezése újjászületés, jelenléte megszentelődés. Ki az a Szentlélek? A világ világossága, és aki őt követi, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. (János 8:12) Erő a Szentlélek, isteni erő. Mert azt mondja Jézus: „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok. (Csel. 1:8) Hogyan maradnánk hát magunkra a küzdelemben? Veszünk erőt, nem kell félni. Jézus mondja ezt. És amit Jézus mond, az igazság. Nem is kell hozzá más, mint imádság. A tanítványok ebben gyakorolták magukat egy szíwel-lélekkel, családi közösségben. Azért töltetett ki rájuk a Szentlélek. Mi reánk is ezért töltetik ki egyedül. Nem ingyen és nem pénzért. Hanem imádságért. Akik a teológia ajtaján belépnek, azoknak imádkozniok kell. És pedig szüntelen, mint az első keresztyének tették. Méghozzá nem is egyedül. Hanem imádkozzanak érettük a szüleik, testvéreik, társaik is, szóval az övéik; egy egész gyülekezet imádkozzék érettük, de úgy, hogy megmozduljon a hely, ahol egybegyűlnek, mert csak akkor telnek be Szentlélekkel, és csak akkor lépnek az apostolok nyomába, akik nem tehették, hogy amiket láttak és hallottak, azokat ne szólják. (Csel. 4:20) És ha egyszer a Szentlélek eljő reánk, nem hágy el bennünket, ne féljünk. „Hűséges az Isten, és nem csalárd.” (V. Mózes 32:4) Amíg szívünkben ki nem apad az imádság forrása, amíg hittel bízunk és fogódzunk benne, el nem hágy bennünket. Utitársul szegődik mellénk és mindig megmondja, mi módon vagy mit szóljunk, és mit cselekedjünk. Olyan ő a mi életünkben, mint a tavasz a természetben: homlokán fény, ölében virág. Fényjelzi a hívő életét: a Szentlélek fénye. Virágba borul a hívő élete, s ez a virág a Szentlélek virága, amiből lesz a Szentlélek gyümölcse. Kimutatja magát a Szentlélek bennünk a nehéz időkben. ^ 180 «a
