Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
A kollégiumban
PAPAI DIAKEMLEKEK két első összejövetelén gyülekezetünknek. Mi is visszamosolygunk rá, mert megnyerte szívünket, feloldott a bennünk lappangó félelmes érzés alól bennünket. Én magamban azt gondoltam: Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Aztán leültetett bennünket. Beírt egy nagy könyvbe. Később megtudtam, hogy ez az Osztálykönyv. Minden tanár ebbe ír bele az óra kezdetén. Beleírja, hogy abban az órában mit tanulunk, és kik hiányoznak. Akkor fölállt és megint szétnézett rajtunk. Megmondta, hogy imával kezdjük és végezzük a napi munkát. És elkezdte diktálni az órarendet. Ebből megtudtuk, hogy Győri tanár úr nemcsak magyart és latint fog nálunk tanítani, hanem karácsonyig még számtant is. És mivel latinból 7 óránk volt hetenként, azért például hétfőn így festett az órarendünk: 8-9: latin, Győri Gy. 9-10: magyar, Győri Gy. 10-11: számtan, Győri Gy. 2-3: latin, Győri Gy. 3^f: ének, Gáty Z. Egyébként magyarból 6, számtanból 4 óránk volt hetenként. Az első latinórán a latin hangokat és azok kiejtését ismertette a Tanár Úr, tehát nem került sor a Koralik Jenő brillírozására. Az ókollégium még azért maradt emlékezetes rám nézve, mert a mértan kivételével minden tárgyból engem hívtak fel elsőnek a tanárok. Antal Géza nagytiszteletű úr is a vallásból, Barcsi József tanár úr is a földrajzból. Tetszett nekik a nevem. Latinból, magyarból mindenki felelt az órán. Ott nem lehetett elbújni, laptani senkinek, mert felelt mindenki, esetleg 3-szor is. Nagy történelmi eseménynek voltam a tanúja 1895. szeptember 15-én. Ekkor avatták fel az Új Kollégiumot a Széchenyi téren, mely a régi Fehérló vendéglő helyén épült. A Széchenyi teret másként Színháztérnek is hívták. Ma „Március 15. tér” a neve. A Dunántúli Református Egyházkerület ünnepe volt ez: elképzelhető, hogy micsoda óriási közönség jelent meg ezen. Hivatalos kiküldöttek az országból és külföldről, az Egyházkerület hivatalosai, egyházmegyék kiküldöttei, a pápai eklézsia népe, azé az eklézsiáé, amely fundálta, tartotta, táplálta, terhét hordozta több mint 300 éven át, és még bilincseket is, meg száműzetést is szenvedett érte. Hát óriási volt a közönség. Mert ott volt a város is, nemcsak az eklézsia. Rengeteg ember, akit a szíve hozott oda, nem a hivatala, vagy a papírosa. Tele volt a kollégium az ünneplőkkel. Minket, diákokat a Kollégium előtti téren az épület hosszában, színháztér és a Kollégium közötti úttesten helyeztek el. És ennek köszönhettem én, hogy mindent láttam és hallottam. Hogyhogy? Úgy, hogy pontosan mi elsőosztályosok kerültünk a főbejárati kapun belül, az iskola előterébe. Ekkor láttam először és utoljára Pap Gábor püspököt és Tisza Kálmán egyházkerületi főgondnokot. s?» 17
