Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Történetek és apróságok a Főiskola életéből
PÁPAI DIÁKEMLÉKEK fölemelő, a bátorító, a vigasztaló szó. Szádba illett a prófétai szó: „Mint férfi, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én.” (Ézsaiás 66:13) 2. Március 15. Szép volt minálunk a március 15-e. Itt kapott olyan tüzet a pápai diák, amely el nem hagyta őt egész életében. Egy hibája azonban mégis volt. Ez a hiba pedig az volt, hogy március 15-én délelőtt még iskolába kellett mennünk. Csak március 15-ének délutánjára és 16-ának délelőttiére szorítkozott a vakáció. Pontosan a századfordulón, az ötödik osztályosok között volt három fiú, aki ebbe nem akart belenyugodni. Ez a három fiú volt: Kiss Zoltán, Világhy András és Ólé Sándor. Kiss Zoltán a kákicsi papék keménykoponyájú fia, Világhy András a lázi-i botos ispánék fia, Ólé Sándor pedig a kis csóri parasztfiú. Március 14-én este azt mondom én a másik kettőnek, amint a konviktusi vacsorához ülünk:- Hát az meg hogy lehet, hogy nekünk holnap reggel iskolába kell mennünk? Március 15-én reggel, Pápán, iskolába menni! Ez képtelenség. Valamikor, a legelső március 15-re, Petőfi és Jókai március 15-ikéjére, a 48-as március idusára, a pápai Kollégium válaszolt legelsőbben, mert ennek ifjúsága március 16-án este fáklyás felvonulást rendezett a Szélesvíztől a Fő térig. Mi pedig itt kushadunk most, nem merünk megmozdulni, hanem beülünk holnap reggel az iskolapadokba, és ott ücsörgünk, szürkén pislogva ki az ablakon, mint a verebek a fészkükön, sőt még a verebeknél is szürkébben. Na hiszen! Felpaprikázódott erre Kiss Zoltán és Világhy András s rácsapva öklükkel az asztalra, kijelentették, hogy nem ülünk be holnap az iskolapadokba! Felpattantunk a helyünkről s odajárultunk azokhoz a négyes asztalokhoz, amelyeknél osztálytársaink ültek, s így szóltunk hozzájuk:- Fiúk! Holnap reggel 8 órakor, amint elkezd becsengetni Tóth Ferenc bácsi, szépen sorba állva, a Kossuth nótát énekelve, elhagyjuk az osztálytermünket és kivonulunk a kollégiumból. Könyvet nem hozunk magunkkal. Helyesli- tek ezt?- Helyeseljük! - mondták rá lelkesen valamennyien. Megteszitek? Megtesszük! Válaszoltak, s a szemükből láttuk, hogy hihetünk bennük. Ekkor bekapva hamar a levesünket, felkerestük a hetedikeseket, elmondtuk nekik tervünket és megkérdeztük őket, hogy velünk tartanak-e? Czeglédy Sándor, Eötvös Sándor és Végh János adták rá kezüket a hetedikesek nevében, hogy velünk tartanak. 151 “%*
