Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Lidi néni
OLE SÁNDOR ző volt, a segítség, aki előteremtett és befuvarozott mindent Lidi néninek, hogy hivatását betölthesse. Ezért nem a Lidi néni volt a Takács néni, hanem Takács bácsi volt a Lidi bácsi. Volt Lidi néninek és Lidi bácsinak két szamara és hozzávaló kocsija is. Ezzel a fogattal vitte Lidi bácsi minden reggel munkahelyére Lidi nénit. Volt egy „fogmeg”-je, egy jóravaló rokonember, aki mindig kéznél volt és segített a sátorponyvát reggel felállítani, este pedig elbontani és elraktározni. Volt egy kedves jó embere is: a Weiss gabonakereskedő, a későbbi dr. Fehér Dezső, és dr. Fehér Jenő édesapja, aki az ő udvari kamrájában éjjeli szállást adott Lidi néni sátrának és kellékeinek. Reggel felállították, este lebontották, este lebontották és behordták a kamrába, kivéve a megmaradt élelmiszereket, melyeket - ha voltak ilyenek - kosaraikban hazavittek. De nem csak ez volt Lidi bácsi feladata. Hanem naponként szamaragolni és bejárni a pápai szőlőhegyeket beszerzés végett. Jó gyümölcstermők voltak ezek a hegyek. Ott volt az Öreghegy, melynek lábainál folyik el a Tapolca. Még üdülő- és nyaralóhelynek is megtenné. Én legalább sohase kívántam volna kedvesebbet és kellemesebbet magamnak. Azok az aranyos kis vízimalmok, amelyek, mint apró, édes, beszédes világítótornyok világítanak ki éjjel az országútra, jaj, de kedvesek! Jaj, de szerettem én ezeket! Hát ide, az Öreghegybe járt szamárfogatával gyümölcsöt beszerezni Lidi bácsi. Lehetett is, mert az Öreghegynek áldott földje és jó napsugaras levegője volt. Cseresznyéje, sárgabarackja, szőlője, almája elsőrendű. A Kishegy már kissé árnyékos hely, azért a bora rabvallató, ahogy mondják, de bőtermők a gyümölcsfái és jó embernek jók a gyümölcsei! Hát a Törzsökhegy! Nem hazája-e a szilvának? Nem társa-e ebben Kastélyosdombónak? Hát a Tókertek! Talán csak a török háborúkban voltak híresek? Nem bizony. Azóta is megtermették mindig nemcsak a különféle zöldségeket, hanem a különféle gyümölcsöket is. Ezek közül valók voltak-e hát Lidi néninek azok az ízes almái és zamatos körtéi, melyekhez hasonlót én soha nem ettem? Lehetséges, ahogy lehetséges volt Nagy Gábor tanárnak az Öreghegyen olyan olaszrizlinget termelnie, hogy mindenki megesküdött volna rá, hogy az somlai bor. Úgy ez is lehetséges volt. Mert az Öreghegynek nemcsak a vízimalmai voltak aranyosak, hanem a szőlői és gyümölcsösei is. De az is lehetséges, hogy Lidi néninek „külföldi” kapcsolatai is voltak; például a drága Őrséggel, amely igazán az alma hazája. Vagy talán Lidi néninek a személyisége, a tőle való kilátás gyönyörűsége, fiatal korunk és diákkedvünk életessége, a szurkos órák tízperceiben való enyhülés édessége tette ezt, hogy olyan ízes volt az ő körtéje s almája? Akárhogyan volt, de mindenképpen kiváltképpen való volt! s?» 144
