Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Főiskolai Konviktus
PÁPAI DIÁKEMLÉKEK Különben is benn volt már a levegőben, hogy a Jókai-emlékünnepet ezen a tavaszon meg kell tartani. Pápai várkert! A te sétányaidon járkálva és a te padjaidon ülve készítettem el én az én emlékbeszédemet. Köszönöm az ihletet, melyet platánjaid suttogó lombjai alatt, rétjeid édes illatában, éneklő madaraid dalaitól lelkesítve, friss hajnalok harmatos hajnalain nyertem tetőled! Az ünnepély május egyik vasárnapján 11 órakor a tornateremben, gyönyörű közönség jelenlétében, megtartottuk. Olyan volt, és máig is olyan ez nekem, mint egy édes álom. Kapossy tanár úr meghatottan köszönte meg és a közgyűléssel érdemkönyvbe íratta beszédemet. Ott található a Petőfi és Jókai „Érdemkönyvében”. Az ünnepély után, a konviktusi ebéden, teológus társaim is meghatottan szorongatták kezemet, még olyan nagyeszű és nagy kritikus társaim is, mint Székely István, Bakó Lajos, Czeglédy Pál. A konviktuson újságolták teológus társaim, hogy Sebestyén Dávid tanár úr végigsírta a beszédemet. Alighanem ekkor békéit meg ő végképpen énvelem. Lám, Jókai világszelleme, az ő nagy mesemondó szelleme még békítő szellem is volt köztem, a parány és Sebestyén tanár úr, a nagy között! (Pécs, 1966. február 18.) Főiskolai Konviktus- Szervusz, Szatyitestvér! így szoktuk köszönteni egymást Kiss Zoltán nyugalmazott iskolai igazgatóval a pécsi templomban, a délelőtti istentiszteletek végeztével. Ennek az a magyarázata, hogy ő is Pápán végezte iskoláit; igaz, hogy nem a Kollégiumban, hanem az állami tanítóképző intézetben, de a mi konviktusunkon étkezett sok más képzős növendékkel együtt, és pedig éppen az én időmben, s innen van köztünk a „szatyitestvér” megszólítás. A „Szatyitestvér” szó nagy múltat idéz fel, mintha a századforduló diákjait látnám százával és százával a Kollégium udvarán állni és a konviktusi ebédre várakozni. Várakozás közben itt is, ott is folyik a vita a csoportokba verődött diákok között, amire bőséges anyagot nyújtanak a délelőtti iskolai események. Olyan volt ilyenkor a kollégiumi udvar, mint az Areopagus lehetett egykor Athénben, megvitatásra került minden és megítélés alá diák és tanár egyaránt. De akárhogyan vitatkoztak is az ifjú stoikus filozófusok, azért félszemmel s?» 133
