Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Ünnepélyeink. Március 15
PAPAI DIAKEMLEKEK jól érezze magát, hogy a jó hangulatban, kedvességben és ékességben ne legyen hiány. Evégből a bizottság az ifjúság válogatottjaiból választotta ki őket, akiknek személye és műveltsége garancia volt arra, hogy valóban mindenek ékesen történjenek. Ezért ők megkapták a szép, fehér rendezői szalagot, és mondhatom, hogy amint ezek a szépszál ifjak - gimnazisták és teológusok - az ő szép szalonruhájukban, fehér nyakkendőben és fehér kesztyűben, keblükön nemzeti színű kokárdával, a gomblyukban egy szál virággal, vállukon díszes fehér szalaggal, ott álltak díszőrséget a bevonuló vendégek előtt, a lépcsőfel járattól a táncteremig, hát gyönyörű látvány volt. És ezek a rendezők nem voltak magukra hagyatva. Hiszen ott volt közöttük a főrendező, akinek hosszú vállszalagja volt, aki az iskola, illetve az ifjúság reprezentánsa, a képzőtársaság ifjúsági elnöke, s talán éppen a főiskola szeniora is volt, aki a bált a vendégek irányában, a felelősséget az Arany Griff és a hatóság irányában, a rendelkező jogot a „Füredi és Lángó” cigányzenekara irányában viselte. Amint ezt a mondatot leírtam, az emlékek súlya alatt egész valómat elöntötte a melegség, mert 1907- ben, negyedéves teológus koromban, mikor a Szigetvári vértanúkban Zrínyit is megszemélyesítettem, az én méltatlan, csekély kis személyem viselte ezt a nagy főrendezői tisztséget. De voltak ott még mások is, a főrendezőnél nagyobbak is. Ott volt Kapossy tanár-elnök feleségével, leányával; Csizmadia Lajos teológiai igazgató feleségével és kisleányával; Kis József pápai esperes-lelkész feleségével, leányával (aki a színdarabban Zrínyi húga volt); dr. Horváth József nőnevelőintézeti igazgató feleségével, leányaival; rövid időre még dr. Antal Géza teológiai professzor is feljött hozzánk; aztán a város polgármestere, a járási főszolgabíró, a járásbíróság elnöke, sokan a gimnáziumi és nőnevelőintézeti tanári karból, a különböző intézetekből, vasútról, postáról és a huszártisztek közül, valamint számosán a város fiatalságából. Ezek megtiszteltek bennünket, ünnepi díszt adtak ifjúságunknak, vagy a Kollégiumnak, helyet foglaltak a bálterem emelvényén, vagy a szomszéd termekben, de megjelenésükkel kifejezték rokonszenvüket, velünk való együttérzésüket és szeretetüket. Mondanom sem kell talán, hogy a fiatalok közül sokan innen is részt vettek a mi fiatalságunkkal együtt a tánc- mulatságban és a sok vidámságban, mikor esetlenek, botlottak a francianégyes figuráiban és a palotásban. Ezeknek a szakértő rendezője pedig, a mi saját ifjúságunk kívánságára, dr. Adorján Gyula, kollégiumunk diákja volt, nagy táncszakértő, lelkes jurátus volt. A városi fiatalságából is akadtak többen, akik nem sajnáltak egy-egy bájos kis leány részére küldött csokorral hozzájárulni a jó hangulat és szépség emelé127
