Ólé Sándor: Pápai diákemlékek (Pápa, 2004)
Kik voltak a legjelentősebb, kiemelkedő költőink?
ÓLÉ SÁNDOR balladáját, a legeslegdicsőítőbbet, a legeslegigazabbat: „Átok fejedre minden dal, melyet zeng walesi bárdi” Ebből láthatja a szavalni akaró, hogy kinek a művét veszi a kezébe, hogy prófétáét, akinek volt hősies bátorsága egész mellel kiállni az igazságért, még ha életébe került is! Mert a nemzet prófétája ugyanazon az úton halad, amelyen az ószövetségi próféták: a vértanúság útján. Ezt vállalja, mert óriási igazsága van: A haza minden előtt. Ezzel az igazsággal kell a pódiumra lépnie a szavaiénak is. Az Arany János tüze kell, hogy hevítse, bizonyságtevésnek ereje kell, hogy áthassa egész lényét, különben nem lesz más a szavalata, mint az üres hordó kongása. Nem szavalni kell, hanem bizonyságot tenni. Engedni a belső tűznek, mely keblében van. De még valamit kell tudnia. Hogy Isten csodálatos kis műszert adott belénk, mikor megteremtett bennünket. Igen pici ám ez, látni se lehet. De hogy van, tudjuk a munkájából. Mi ez a kis műszer? A lelkiismeret! Ez vádol, ez ítél, ez büntet, ez marcangol egészen az összeroskadásig, a megtébolyodásig, a megsemmisülésig bennünket, ha gonosztetteinkkel erre tettük magunkat méltóvá. Ennek a kis műszernek a műve az, hogy „Ágnes asszony a patakban fehér lepedőjét mossa.”. Régen tiszta már. De azért Ágnes asszony csak mossa, mossa azt a fehér leplet, mert ő még mindig látja rajta a vért, a férje vérét, pedig nem a leplen van az, arról le lehetett mosni, hanem a saját kezén; még csak nem is a kezén, mert arról is le lehetett mosni, hanem a saját szívén. Onnan nem lehet lemosni. Nem engedi a szigorú bírája: a saját lelkiismerete. Azért mossa Ágnes asszony halálos holtig azt a fehér leplet. Hát Kund Abigél, aki „vadul a sebbül a tőrt kiragadja a szeme szokatlan lángot lövell, kacag és sír és felvillogtatja a vércsevisongással rohan el” - Miért? Hát miért ordít fel V. László: „Haj! Láncát tépi a rab!” Azért, mert megesküdt Hunyadi Lászlónak, hogy bántani nem fogja, és - lefejeztette! A kis hamis. A kis gazember. A legnagyobb gazember! Aki nem félt az Istentől... Hát most utolérte az Isten igazsága a saját lelkiismeretében. Ez olyan féreg, amely el nem alszik a keblében soha. És miért mondja Lady Macbeth a kezét mutatva: „Itt mégis van egy folt”? „Arábiának minden illatszere se tudja megédesíteni ezt a kicsiny kezet...” Nem ám, mert iszonyú bíró bennünk a lelkiismeret. Ez az Isten igazsága. Ez a kicsi. Ez a nagy. Úgy végigver, hogy őrjöngünk, hogy megőrülünk bele. És most jer, te pápai diák, jer, és közelíts Edvárd királyhoz. Nézd ezt a hatalmas királyt, aki saját népének vérével öntöztette meg a walesi tartományt. Ezt a zsarnok királyt, ki levágta népe ezreit, halomba mint kereszt. És lángsírba küldte mind, kik a walesi lakomán meg merték mondani: „Király, te tetted ezt!” Nézd ezt a vérben gázolót, ezt a hatalmi tébolyban tomboló királyt, akinek «^»110«^*
