Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Nádasdy Lajos: Petőfi, a pápai diák
sikerült kideríteni, hogy melyik lehetett pontosan ez a lakás. Ezekben a házakban jelenleg szociális otthonok vannak. És itt érkeztünk el ahhoz, hogy a Petőfi pápai tanulóéveivel kapcsolatos irodalomtörténeti összefoglalásokban, tanulmányokban máig megmutatkozó adatbeli tévedéseket eredeti dokumentumok alapján kiigazítsuk. Mindenesetre sajnálatos tény, hogy e legújabb kiadások írói, szerkesztői nem vették a fáradságot arra, hogy utánanézzenek az eredeti dokumentumoknak és az évszázados tévedésekkel egyszer és mindenkorra leszámoljanak. Miből és hogyan élt Petőfi Pápán ? Erre a kérdésre az évtizedek távolából visszaemlékező diáktársak sokban eltérő, egymásnak ellentmondó, időrendi zavart is eláruló feleleteket adnak. Ha ezeket a visszaemlékezéseket olvassuk, tüzetesen megvizsgáljuk, adataiknak alaposabban utánanézünk s közben feltételezzük, hogy mindegyiküket a legjobb indulat vezette - alapos elemzés után, megfelelő időrendbe igazítva őket, megkapjuk a helyes választ. Idézzünk tehát néhányat az ismert és kevésbé ismert visszaemlékezésekből, majd az ezek nyomán közkeletűvé vált idézetekből, és vonjuk le belőlük - s az újabb adatok alapján - a megnyugtató, valóságnak megfelelő eredményt. Tekintsük át időrendi sorrendben ezeket a visszaemlékezéseket! Kezdjük a sort Parragh Gábor 1875-ben Jókaihoz írott, kevésbé ismert levelével. (A „helyben” címzésen Budapest értendő.) „T. Jókay Mór urnák! Helyben. - Kelt Febr. 20. 1875. Őszintén tisztelt ifjúkori, barátom! Csak nemrég emlékeztél meg okos bolondságaidban azon viszonyról, mely több barátunkkal összefűzött a Pápai iskola kis képző tá rsaságában, Petőfiről szólva. De eszedbe juthatnak még azon kedélyes találkozások is, mellyeket a becsületes polgári család, Klóira Sándor házánál töltöttünk együtt többször is, de különösen Sándor napkor. Petőfiről már fennebb megemlékezvén, elmondom., mikép akadt ő meg Pápám. A Soproni kát. kórházban látnám orvosa katonai szolgálatra alkalmatlan voltát; észrevévén költői szellemét s e téren folytonos munkásságát: megkínálva a Superarbitráltatóissal és végelbocsáttatással, lm úgy akarja; s megtörtént. Ekkor jött Pápára. Petrics Samuhoz, lei Salkovits Károllyal 89
