Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Csáky Károly: Petőfi és Selmecbánya
Visszatérve még Szeberényi unokájához, dolgozatában fontos reilikviákról is tudósít. Szeberényi Lajos tulajdonában volt pl. Petőfi első latin könyve is. Belső táblájára ez a kis latin vers íródott: „Hic liber est meus, / Testis est deus. / Alexander natus / Petrovics vocatus.” Szeberényi megjegyzi, hogy „ezt a könyvet Petőfi Aszódon használta, nagyapám Selmecen jutott hozzá...” Az Országos Evangélikus Könyvtárba került könyvről a kutatók megállapították, hogy azt Petőfi a pesti iskolában használhatta.47 Egy másik Petőfí-ereklye Toldy Ferenc „Handbuch der ungarischen Poesis” című műve, melyet Petőfi adott el Szeberényinek. Első üres lapjára ez volt beírva: „Vettem Selmecen 1838. dec. 3. f. 13 p.p.” Újabb tulajdonosa később az alábbi sorokat írta bele: „Szeberénigi Lajos Petőfi Sándortól, midőn Selmecet el akarta hagyni. ” Petőfi Selmecről való távozása, illetve annak körülményei jól ismertek az életrajzokból, illetve a kritikai kiadásból. Sokat foglalkoztak ezzel Hont megyében is, hisz Selmec, az északi bányaváros e megye területén volt. A kultusz ápolói a helyi lapok, kiadványok voltak. Az Ipolyságon kiadott Honti Naptárban látott napvilágot a már emlegetett Szeberényi László-írás. A Honti Lapok sem maradt mentes a témától. Olvashatunk többek között ezekben Petőfi Selmec utáni első állomáshelyéről, a Szentantal melletti Berencsfalváról (Prencov), hisz itt tevékenykedett az a jó lelkű kocsmáros, aki megmentette az éhségtől és a fagytól. A cikkben a költő első mecénásának nevezik a berencs- falusi kocsmárost, s a szerző egyben kéri „a berencsfalusi közjegyző urat, nézzen utána, talán a község öregeinek elbeszéléséből, vagy régi községi számadási iratokból megállapítható az egykori kocsmáros neve. Méltó a fáradozásra; hadd mondjunk áldást emlékére. ”l,H Sajnos, a nevét máig sem sikerült kinyomozni. A népi emlékezet egy másik Hont megyei Petőfi-szálláshelyet is számon tart. Az Ipolyság—Selmecbánya közti úton, Hontteszér és Udvarnok községek közt települt hajdan Patkóspuszta. A XV. században már itt állt a Teszériek kúriája. A Borovszky-monográfia is emlegeti, hogy „a régi épület még részben lakható és vendégfogadó van benne.” A híres fogadó romos épülete még ma is áll. Úgy beszélik, egykor Petőfi is vendégeskedett benne, s nevét a fogadó 17 PSÖM VII. 1964.578. 80
