Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Csáky Károly: Petőfi és Selmecbánya
versét különben is eltüntették belőle, s valószínűleg Kéry Gyula volt a „tettes.”3' Azóta újabb adatokat közöltek a versről és az érdemkönyvről, többek között Jakus Lajos is.38 Az 1838-tól vezetett Érdemkönyben (amely közben előkerült, s az Evangélikus Országos Múzeumban őrzik) mégiscsak benne van a szóban forgó vers. Nem is hiányzott onnan sohasem, Jakus az eredeti szöveget és fényképét is közli. Petőfi verseinek eddig megjelent kötetei úgy tüntetik fel a vers keletkezését, hogy az Selmecen íródott 1838. október 26-án. Jakus szerint ez is tévedés, mivel Petőfi október 13-27-ig Pencen volt szüreten, tehát verseit is még ott írhatta. A hat versszakból álló költemény szakaszai egy-egy páros és ölelkező rímet tartalmaznak. A vers „hűtelenje” egy Emma nevű leány, akinek kilétéről szintén sok egymásnak ellentmondó adatközlést olvashatunk. Az „Áldozat" című selmeci zsengét nem említi irodalmi hagyományaink lexikona. Pedig a Balogh Károly-hagyatékból már 1956-ban a pécsi Egyetemi Könyvtárba került. Petőfi hazafias lírájának első jelentkezése ez, s korábbi keltezésű lehet, mint A hűtelenhez, mert Petőfi ekkor még Örömfy Vidornak írta alá magát. Valószínű, hogy eredetileg Szeberényi Lajosnál volt a kézirat.39 Petőfi összes műveinek kritikai kiadása közli a verset. 1839. február 15-e előtt keletkezhetett Selmecen a „Bú" című Petőfi- zsenge. Talán ez is a Szeberényi-hagyatékból került elő. A kutatók szerint ez valószínűleg azonos az Érdemkönyvből kitépett (VII. kötet, 19. lap, 15. sz.) „A költő keserve" című verssel, melyet oda Petőfi saját kezűleg különben sem írhatott be, hiszen a vers felolvasásakor már nem volt ott. A kutatóktól úgy tudjuk, hogy „nagy a valószínűsége annak, hogy a kétféle címen egyazon költemény értendő. ” Közülük a Bú lehetett a régebbi változat.40 A „Kegyetlen a végzet..." kezdetű sorokat Petrovich Sándor 1839. január 19-én írta Szeberényi Lajos emlékkönyvébe Selmecbányán. Az egykori barátság ékes bizonyítékai ezek: „Kegyetlen a végzet; nem hagy sok időig örülni. / Minket, együttlétünk édeni napjainak. / Ámde az a földnek bármely részére ragadhat, / Érted ezen kebel ég, s lészen örökre híved.” Szeberényi Lajosról 1,7 PSÖM I. 180-181. “Jakus L. 1989.24. 30 PSÖM 1.1973. 189-191. 10 PSÖM 1. 1973. 192-195.
