Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Csáky Károly: Petőfi és Selmecbánya
»A hűtelenhez irányzott elme szüleményét olvasta fel Petrovicli Sá?idor, mely felül bírálója (Szeberényi Lajos) egykét észrevételt közölvén, azt helyesnek tartá és érdemesnek emlékkönyvünkbe való beírásra.« Ez a bírálat fűzte össze szorosabban a két ifjút; és mily játéka a sorsnak: bírálat, kemény bírálat taszította egymástól e két keblet. Petőfi ugyanis nem szerette a kemény bírálatot, Szeberényi Lajos pedig szigorúan megrótta őt a későbbi időben »parasztságáért. « Akkor az írók ugyanis csak a classicus formában, szellemben írt műveket tekintették jónak, de nem a népieseket. Petrovich jan. 9é" jeles szavalatával nyitotta meg a köri, és ugyan ekkor mint Reguli Pál bírálója is szerepelt. Utoljára tündöklött fel költői tehetsége körünkben jan. 16"", amikor is »felolvasta elnök urunk munkáit, melyekben a költészet becse oly kitűnő volt, hogy meglepve figyelnünk kellett s egy szívvel szájjal munkáit az érdemkönyvbe beírni óhajtottuk.« Hogy miért, kellett Petőfinek elhagynia a selmeci lyceumot, azt tán mindnyájan tudjuk. Volt akkoriban ugyanis Selmecen egy színtársulat, melynek előadásán a színészetért, lelkesedő ifjú rendesen megjelent. Ez pedig akkor nagy bűn volt. Tanárai nem jó szemmel nézték, házigazdája pedig atyja előtt úgy festette le, mint a legnagyobb korhelyt. Petőfi - atyjának szigorúságától félve, ki ígérte, hogy majd meglátogatja elvetemedett fiát. - nem hallgatva barátai marasztaló szavaira, fogta vándorbotját és télnek idején Selmecről Pestre gyalogolt. Petőfi emlékét körünkben a jegyző- és érdemkönyvek tartják fenn. Két dolgozatot adott le a körbe, mind a kettő az érdemkönyvbe ítéltetett. »A hűtelenhez« ez. megvan most is, a »Költő keserve<• czíműt azonban kitépték az érdemkönyvből. Ifjúkori kísérleteknek lehet ezeket nevezni, a mennyiben az egyikről a másikra vonatkoztathatunk. A rímei is nagyobb rést csak gyenge assonnatiák, a melyeket, a későbbi költő csengő rímjeihez hasonlítani, sem lehet. Előadása sem oly rövid, velős, hanem, bővebb, terjengős. ”:U Pesthy sorainak kommentálásától itt eltekintünk, Petőfi önképzőköri tevékenységét ugyanis az életrajzok, újabb tanulmányok, kritikai kiadások részletesebben tárgyalják, s a költő selmeci vonatkozású munkáit bemutatva mi is visszatérünk még a témához. 82 Pesthy 1.267-2G9.
