Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Csáky Károly: Petőfi és Selmecbánya

22.

Plachy Sam. (16) ev.

Nemesvarbók (Hont)

István, Nemesvarbók

23.

Reil Paulus (17) ev.

Tiszovnyik (Nógrád)

Pál, Ábelova

24.

Sallay Steph. (16) ref.

Kalonda (Nógrád)

István, Kalanda

25.

Sárközy Steph. (16) ev.

Ebeck (Nógrád)

István, Ebeck

26.

Schmidt György (15) ev.

Dacsólam (Hont)

János, Dacsólam

27.

Soltész Georg. (16) ev.

Tótkomlós (Békés)

András, Tótkomlós

28.

■Szalay Frid. (15) ev.

Csík-Tarcsa (Pest)

György, Csík-Tarcsa

29.

Szeberínyi Joh. (14) ev.

Selmecbánya (Hont)

János, Selmecbánya

30.

Szebrínyi András (15) ev.

Maglód (Pest)

András, (Pest)

31.

Székács Paul. (17) ev.

Orosháza (Békés)

János, Orosháza

32.

Szloboda Joh. (15) ev.

Selmecbánya (Hont)

János, Selmecbánya

33.

Tessedik Em. (16) ev.

Nyíregyháza (Szabolcs)

Jozefa, Nyű-egyháza

34.

Tarcsányi Joh. (16) ev.

Lentvora (Nógrád)

Dániel, Lentvora

35.

Wissnyánszky Andr. (15) ev.

Palást (Hont)

Mátyás, Palást

36.

Wladár Em. (15) ev.

Nemescsepcsény (Túróc)

János, Csepcsény

37.

Wladár Joh. (17) ev.

N emescsepcsény

János, Csepcsény

Az I. rhétort látogató tanulók megyék szerint így oszlottak meg: Bars (1), Békés (3), Gömör (2), Hont(8), Nógrád (7), Pest (6), Szabolcs (1), Trencsén (1), Túróc (2), Zólyom (6). Vallásukat tekintve két tanulót kivéve valamennyien evangélikusok voltak. A reformátusokat a baracskai (Bars megye) Patay Károly és a kalondai (Nógrád megye) Sallay István képviselte.

A szülők foglalkozását, társadalmi állását illetően: 8 nemesifjú, 5 polgárcsalád gyermeke járt az osztályba, a diákok szülei közt akadt 7 mészáros, 6 igazgató-tanító, egy-egy bányász, irodavezető, gazdatiszt, építész, erdőbérlő, illetve erdőfelügyelő is. E tekintetben tehát Petőfi nem számított egyedülállónak az osztályban. A legtöbb diák állandó lakhelye egyezett a szülőhellyel. Petőfi a kevés (3) kivételhez tartozott.

Illyés Gyula írja Petőfi Sándor című művében, hogy a költőt körülvevő diákoknak csak egy kis töredéke volt magyar, s a diáktársak közül csak a magyarok szerették őt.8 Nos, a bemutatott adatokból is kiderül, hogy a kép egy kicsit más lehetett. A Petőfit körülvevő évfolyamtársaknak megközelítően a fele magyar volt, s feltételezhetően ennél is többen beszélték a magyart. Már Aszódról, az előző iskolából is többen jöttek vele. A líceum anyakönyvében az 1838-ban érkezettek között találjuk pl. Dlhányi Zsiymondot, Osztroluczky

8 ILLYÉS Gyula: Petőfi Sándor. Bp., 1967.41-42.

66