Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Fabiny Tibor: Petőfi a pesti evangélikusoknál
Fabiny Tibor Petőfi a pesti evangélikusoknál Petrovics István, az akkortájt szabadszállási „arendator” - azaz mészárszéket bérlő polgár - 1833 tavaszán kivette 10 éves Sándor fiát a Tolna megyei Sárszentlőrinc triviális iskolájának 2. donatista osztályából, majd augusztus 27-én beíratta a pesti evangélikusok 1823 óta jó hírű piactéri gimnáziumába. Az iskolaváltozás oktá többen és többféleképpen elemezték,1 mi elégedjünk meg azzal, hogy valószínűleg fiának a német nyelvben való előrehaladása volt atyai célja. Egy népszerű pesti kiadvány, az 1834-ben megjelent Közhasznú Honni Vezér így mutatja be az akkor hatvannégyezer lakosú fővárosunkat: „Pest honunk legnagyobb kereskedő és iparvárosa, Európa legszebb városai egyike, fekszik a Duna bal partján. Budával - az ősz hőssel - ifjodott alakja miatt szívemelő elleniségben... A házak oly pongyolán s meghitten állnak egymás mellett, mintha csak úgy szaladtuk volna ki hirtelen, hogy láthassák, mi történik az útszán, mert nincsenek közülük sokan megmosdva és felöltözve...”* A fejlődő város ekkor a József nádor alatt szorgalmazott Szépítő Bizottmány munkálkodása folytán kapott új arculatot, trotárokkal, kővel kirakott utcákkal és lámpásokkal. És persze - az ifjú Petőfire nagy hatást gyakorló - a még 1812-ben megnyílt dunaparti színházzal, amely 3500 nézőt tudott befogadni. A pest-budai evangélikusok csak II. József 1781-es türelmi rendelete után, 1798-ban indították el szerény elemi iskolai oktatásukat húsz növendékkel. Az iskola a Kohlmarkt, azaz a Káposztáspiac mellett Coburg Jóslás * 1 1 FEKETE Sándor: Petőfi Sándor életrajza, I. A költő gyermek- és ifjúkora. Bp., 1973. 73-74. — DlENES András: A fiatal Petőfi. A költő származása és életútja 1838 nyáréiig. Bp., 19(18. 157. — JAKUS Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából. Klny. Studia Comitatensia Pestiensis, 19. k. 1989.107-171. — CSEPREGI Béla: Petőfi Séirszentlőrincen. Szekszárd, 1973.1-28. 1 Idézi: DlENES i. m. 160. 87
