Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

És ékes színpadon a múzsa Kegyelt papnéja áll,

Bájlóbb a kikelet kertjének Minden viráginál.

És oh midőn szavak születnek Az ajkak bíborán,

Nem, így nem énekel tavaszkor Pacsirta s csalogány.

S mit benne látsz megtestesülve: Erény és szerelem;

S a néptömeg, varázslatánál Kéjtengerré leszen.

Hódolva a dicső művészet Magasb hatalminak,

Éljenzaj és örömkiáltás És tapsok hangzanak.

De a zajongó nép között áll Az ifjú mereven,

Ah érzeményi zavarának Nyelvet, szót hol vegyen?

Egy új világ nyílik szivében,

Egy új édenvilág,

És benne lángoló szerelme Az illatos virág.

2

A barnaleples éj Nyugalmat osztogat, De ah! az ifjúnak Nyugalmat az nem ad.

Zajló küzdés szivén, Szerelmi, égető,

Mely tarka gondolat- Füzért tűnődve sző.

262