Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója

'Fejdelem, oh látom, Határtalan kegyed, Azért hadd kérjek Tőled tehát egyet:

És teljesíted,

Kívánatom csekély.’ Előre lépve Ekkép Lehel beszél.

'Éltemnek a kürt Olyan hű társa volt, Mellette vívtam Sok véres viadalt.

Halálom tőle Örökre elszakaszt; Engedd utószor Megharsogtatnom azt!’

S megriad a kürt Lehelnek ajakán, Miként oroszlán Erdői vad tanyán.

S hogy harsogtatta Dörgőleg mindenszerte, Konrádnak álla És véle őt leverte.

'Te felmagasztalsz,

És én porba váglak!’

S megy büszke-bátrán Elébe a halálnak.

LEHEL [II.]

A kürtkebelbe fú Lehel,

S a kürt riadva énekel Vad éneket csatára;

S szilaj szikrát ezer szem hány, És nyúl kifent acél után Ezer kéz hallatára.

245