Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója
Petőfi Sándor Pápán írott versei és székfoglalója KIJRUTTYÓ 1. „Hogy fejedre pusztaságot hozzon Isten átka, csalfa, bűnös asszony! Alii által oly sötét gyalázat Vonta éjbe a Kuruttyó-házat. Hittem asszony esküvő szavának, De hiszek már inkább karcsú nádnak, Hogy kerengő forgószél viharja Lenge szálát földre nem csavarja. Szűzeséged a manó elhordta, Nem köllesz már, hűtelen rósz borda! Nem köllesz, maradj magadra, s engem - Vagy látsz többé vagy sem életemben.” Dörg Kuruttyó, s üllőt, kalapácsot És szöget, mit izzadván kovácsolt, Hány a sátor minden szögletébe, S nagy szitokkal ajakán kilépe. Útnak indul, úgy ragadja lába, Hogy fejér ló sem jutna nyomába. Sír az asszony, a szegény ártatlan. Messze a férj bujdos már távolban. 2. Barna csapszékben Kuruttyó Ül sötéten, Űzni vágyván szíve kínját Bor kezében. S korty után korty, haj, de kínja Végtelen hív, Semmiképp sem szabadulhat Tőle a szív.
