Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Korsós Bálint: „Áldott legyen a láng...” Pápai hatások Jókai írásművészetében

Ugyanezen regények szóhasználatában is kimutathatóak a pápai hatások. Az Eppur si muove (És mégis mozog a föld) elején atmoszférát teremtve Jókai valóságos kollégiumi szószedetet ad a múlt század eleji református kollégiumi diákélet latinos, illetve diáknyelvi kifejezéseiből. Tóth Endre jó szemmel fi­gyelt föl a diákkenyér jelentésű „szatyi”, és az élelembegyűjtő szolgadiák je­lentésű „dárdás” szavakra. Mindkettő csak a pápai diákok körében volt hasz­nálatos, Debrecenben a kenyeret „brúgónak”, az adománykosztot összegyűjtő­ket pedig „coquus”-nak hívták.41 Rácz Endre szerint az „elégtelen” jelentésű „secunda” és a „tertia” jellegzetes diákszavak Jókainál a Mire megvénülünk- ben fordulnak elő először, ám ezek általánosan használatosak voltak, így az író akár pozsonyi diákként is hallhatta őket. Viszont az Egetvívó asszonyszív deb­receni „lábasháza” egy pápai árkádos épület, amit kizárólag Pápán neveznek mindmáig így. S a diákok szájából felhangzó „eperfás” latin nyelvű mondóka is a Pápai Kollégium szimbólumát vette versbe.42 S A peregrinus című, később még említendő novellában említett „Bergengócia”, amely még Tarczyt méltató emlékezésbe is bekerül, ugyancsak a pápai diáknyelv szava a szűklátókörű vidékiségre, mai szavunkkal „mucsaiságra.”43 A Mire megvénülünk hátborzongató alaptörténetét kezdetben csak színezi a betyárromantika, Aronffy Loránd hidegvérű halálraszántságát illusztrálja a Petőfi megénekelte Zöld Marci-történetekből is ismert történet, a fegyveres rabló elűzése töltetlen fegyverrel.44 A kiegyezést megelőző évtized volt a köz­tudatban a romantika ködébe burkolt, a 48-as ellenállással is kapcsolatba ho­zott, hazai betyárság felszámolásának időszaka is. A legtovább a dél-somogyi vadonban garázdálkodtak a nép által „járkálóknak”, „sétálóknak” nevezett haramiák. Ezek kézrekerítésében a legfontosabb szerepet a hajdani pápai diák, Hegyessy János szigetvári járási főszolgabíró játszotta, aki mitikus figuraként (mint akit nem fog a golyó), eszközökben nem válogatva, többek között a „vád­alku” mainak tűnő eljárását is felhasználva, irtotta ki a legveszedelmesebb bandákat 1859 és 1867 között. Sikerei elismeréseként 1865-ben a Ferenc Jó­41 TÓTH im. 10. — RÁCZ Endre: Diáknyelv Pápán a 30-as években = Magyar Nyelv 1987. 2. 145- 156. 153. — A Debreceni Református Kollégium története (Szerk.: Barcza József) Debrecen, 1988.18. 42 JÓKAI: Egetvívó... 40. és 26. 44 JÓKAI Mór: A peregrinus (genre) In: J. M.: Dekameron - Száz novella I-II. Bp. 1928.1.150-163. 155. és A pápai... 178. 196

Next

/
Thumbnails
Contents