Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő

is. Szempontunkból ennél azonban figyelemreméltóbb a vers kedves közvetlensége. Úgy tűnik, hogy azt a tehetségét, amit mindenki tud róla: egyszerűségét, élőbeszédszerű természetességét, már ekkor gyakorlottan tudta hozni; nyilván nem véletlenül az ilyen típusú alkalmi versekben először, amikor az alkalom valóban élőbeszéd-helyzetet teremtett, s így megkönnyítette a frissesség létrehozását.

10.

A Változó ízlés részint besorolható a bordicsérő dalok közé is. Első fele ismert a folklórban is többféle változatban (Pl. tyAmikor még kicsi vótarn / A dióért majd’ meghótam / De most már hogy nagyobb vagyok / A leányért majd meghalok”) Ugyanezt a témát variálja ez a dal is, csak a cseresznye- lányajkak ellentétpárnál nem áll meg, hanem tovább szövi ezt a logikát: a gyermek- majd ifjúkor után az érett kor bölcsességével immáron a jóféle borocskát többre becsüli a lányok ajkánál a lírai hős. A dal kissé terjedelmes, s változó szótagszámú, trochaikus sorai, cifra rímképlete (x a b b a) is némileg keresettnek tűnik a későbbi híres dalokhoz képest. Mégis állíthatjuk, hogy ezzel a művecskével Petőfi azt az üde népdaltónust próbálgatta, melyet hamarosan diadalra vitt. Talán három ilyet írt pápai diákkorában, bár ezek datálása nem teljesen bizonyos. Mindenesetre a Tolvaj huszár és a Hazámban megírása körüli időben születtek ezek a dalok. Ezek a Jön az ősz, megy a gólya már..., a Kakasszóra hajnal ébred és a Mi haszna, hogy a csoroszlya... kezdetű népdalok. A kezdő természeti kép után mindhárom párhuzamokból, illetve ellentétpárokból építkezik. Talán legkevésbé sikerült a három közül a Jön az ősz..., amelyik a leghosszabb is, a „hej de” kurjongatások és a szentimentális zárlat által veszített kedves frissességéből. „Mert a gólya ha visszaszáll / Virító szép tavaszt talál; / Hej, de mire te visszaszállsz / Csak puszta síralmot találsz." A másik kettő azonban feszes, kerekded, kellemes dalocska. „Mi haszna, hogy a csoroszlya / Az ugart fölhasogatja? / Hogyha magot nem vetsz bele,/ Csak kóróval leszen tele. // Hej kisleány, pillantatod / Mélyen a szivembe hatott; / Mint a földet a csoroszlya, / Azt keresztűl- hasogatta // De hiába hasogatta, / Azért csak bú terem rajta! / Ültesd bele szerelmedet, / Úgy nő rózsa tövis helyett. ” A legnagyobb újdonság, hogy ezek a dalok már magyaros ritmusban íródtak: mindhárom párrímes kétütemű