Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő

nyezetüket. Petőfi nyilván ilyen volt diákként. Érdekessé ez akkor válik, amikor az ilyen típusú diákhumor belép a „nagy” irodalomba. Petőfi előtt leginkább Csokonai tudta végrehajtani ezt a bravúrt, Petőfi után pedig Karinthy lett az, aki egyben utolérhetetlen színvonalon képviselte ezt.

6.

Eddig áttekintettük a diák Petőfi önképzőköri verseit, ill. ezek kapcsán néhány másikat is. A többi (tucatnyi) Pápán írt verset több műfaji-stiláris-tematikus csoportra oszthatjuk.

Nézzük elsőként azokat a dalokat, melyek a korábban már érintett Schiller- fordításhoz, illetve a korabeli Bajza-Kölcsey képviselte modorhoz állnak a legközelebb. Ilyen a Vándordalok - ennek csak sikerültebb, második része készült Pápán - és a Két vándor című. A címek hasonlóságát a téma közelsége adja: mindkét dal középpontjában egy fiatalember vándorol a tájban, s a természet valamely megszemélyesített elemével - az elsőben a vándormadarakkal, a másodikban a vándorló patakkal - sorsa, életútja, érzelmei ellentétes párhuzamba kerülnek.

„Vándorlók én is, ámde pályám / Ellenkező: / A szerelem forró honából / Jégsír felé” - ,Az elnémult patak / Honát vesztette el, t A dalra kelt fiú / Ismét honéira lel. ” Ez a kompozíciós séma Petőfi gyakori, sikeres megoldásai közé tartozik, amint azt már- láthattuk korábban is, de a későbbiekben is kedvelt eszköze volt, gondoljunk csak akár a Befordultam a konyhára... híres zárlatára.

Az első dalban maga a lírai alany fordul monológgal a vándor-madarakhoz, a másodikban a patak-ifjú ellentétet a fiatalembert kívülről ábrázoló szerzői hang közvetetten szólaltatja meg. A Két vándor szokványos modorban, szokványos lírai konvenciót fejteget s talán még azért érdemli meg, hogy egy pillanatra elidőzzünk nála, mivel a vers tengelyében álló hegyvidék-síkvidék ellentét - a síkság melletti szerzői állásfoglalással - a későbbi Petőfi egyik legismertebb, gyakori motívuma lett. Legkorábbi példája éppen ez a dal.

A Vándordalok II. része mindössze nyolc rövid sor, ráadásul a második strófa amúgy is félrírnes szerkezetében a hívó-felelő rímpár nem szerencsésen az „ellenkező-jégsír felé”. Sikerült megoldás viszont a dal kereksége, illetve a madarak közvetlen megszólítása. A kesergő vándor panaszos sóhaja a darvak167