Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő
versszakai két 9+6-os periódusból állnak, a második részben 6 szó tagú minden sor. A teátrálisan hatásosnak szánt utolsó „pillanatfelvétel” sokkal rövidebb, és versformája is erősen eltér az előzőekétől: 10-es párrímes sorokból építkezik. Ez a komponálás szerencsésnek mondható, jó arányérzékről tanúskodik, de sem a lírai tárgy, sem a kifejezés nem teszi valamennyire is jelentőssé e verset. Nyelve, stílusa hasonló az előző szerencsételen tónusú példákéhoz. („Meglátni a szelíd / Angyalvonásokat, melyeknek báján / Szív és ész elakad; / S a tündértermetet, / s a hullámzó kebelt, / Hol a kecs Istene / Két rózsatrónt emelt”) Az önképzőköri tagok számára valószínűleg vonzó lehetett a modern és pikáns téma, stiláris szempontból pedig nyilván a közízlés kívánalmainak ez felelt meg a leginkább - hisz a Szín és való kapta az évvégi ballada-pályázaton a legmagasabb jutalmat - holott egy mai, ép ízlésű ember a Tolvaj huszárt vagy a Lehelt sokkal jobb versnek találja. 3. A verses epika, valamely jelentős történelmi személyiséggel, nemzeti hőstettel a középpontban akkoriban már évtizedek óta nagyon divatos volt. Legkiválóbb művelője Vörösmarty, az Eger-, Cserhalom-típusú kiseposzaival, a Búvár Kund&A, Kont vitézzel. Kisfaludy Károly és Garay János még e műfaj klasszikusainak számítottak Vörösmarty nyomdokain. Petőfi Lehel figurájához különösen vonzódott. Lehel a kürt miatt művészfigura is volt. Továbbá a testi erőn és bátorságon kívül nyilván eszessége is tetszhetett neki: az a mód, ahogy leleménnyel kivágta magát szorult helyzetéből. A sarokbaszorítottság fölé emelkedő, büszke, méltóságteljes hősi halál erős érzelmi hatást gyakorolhatott rá, de nyilván az a tény lehetet szemében a legvonzóbb a Lehel-témában, hogy az éppen a német császáron állt bosszút. A kürtös hős iránti páratlan rokonszenvét tanúsítja az is, hogy négy alkalommal is tollára tűzte. Először 1841-ben írt róla, majd ezt átdolgozta 1842-ben. 1845- ben újra elővette a témát - ez azonban új, originális megközelítés, már nem az 1841-42-es szöveg újra átdolgozása. „Melyik szerelmes nem választ magának A számtalan közül egy csillagot? És melyik költő nem választ magának 160
