Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Veress Zsuzsa: Petrovics Sándor, a pápai diákköltő

gyulhattak belőlük, próbálgathatták a szakma mesterségbeli fogásait, végigjárhattak sok vakvágányt és mellékösvényt saját hangjuk megtalálásáig, s ami a legfontosabb: a bennük mocorgó művész a legmegfelelőbb környezetben kezdhetett öntudatra ébredni.

A pápai Képzőtársaság a tagok közül tisztségviselőket - pénztárost, jegyzőt, titkárt - választott. Hetente üléseztek, az ülésekről jegyzőkönyvet vezettek, s ezeken az üléseken került sor a produkciók, művek bemutatására, valamint bírálatára. A bírálókat is maguk közül választották, s bírálónak lenni rangnak számított. Az újonnan megválasztott bíráló köteles volt székfoglaló beszédet tartani, s a társaság érdemkönyvébe saját kezűleg beírni. Petőfi beszéde is ilyen alkalomból, így maradt fenn. Az érdemkönyvbe csak a legjobbnak ítélt művek kerülhettek be. A bírálóknak joga volt - sokszor meg is tették - javításra visszaadni a műveket. Az volt a legnagyobb jutalom, hogy az elfogadott művet a szerző maga írhatta be az érdemkönyvbe. Petőfi szavalóként és költőként is gyakran szerepelt az üléseken, s az egy tanév alatt érdemkönyvbe került kilenc verse soknak számít.

Minden tanévben írtak ki pályázatot is. A pályaműveket jeligésen kellett beadni, s a pályázat bírálói elfogulatlan, hozzáértő, tekintélyes felnőttek voltak. A nyertes, valamint a dicséretben részesített pályamunkák díja pénzjutalom volt, de ezúttal is a nyilvánosság jelentette a legfőbb jutalmat: a győztes művek szerepeltek a tanévvégi örömünnepen. Petőfi minden beadott művét értékelték a pályázaton. S bár az 1842-es tanév végén Gaal József Ólmos botok című szatirikus versének elszavalásával aratta a legnagyobb sikert, lírikusként sem kellett szégyenkeznie, hiszen a líra kategóriában Ács Károly Lengyel keservek című ciklusa mögött a Vándordalok dicséretet kapott, a ballada kategóriában pedig a Szín és való című versé lett a fődíj, mögötte következett a szintén Pető- fí-írta Lehel. Ugyanezen az örömünnepen a győztes Viszontorlás című novellából is olvasott fel részletet. A novella szerzője Orlai Petri.cs Soma, Petőfi unokatestvére, a későbbi festő volt. Jókai a maga novellájával csak második lett Orlai mögött. Hármójuk összetalálkozása a pápai önképzőkörben különösen szerencsés körülmény.

A többi, Tavaszban szereplő önképzőköri tag nem vált ilyen nagy művésszé, de közülük sokan kisebb hírességekké lettek: Fekete János levéltáros publikált

U9