Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Bodolay Géza: Petőfi Pápán

kész hazaszeretetnek oly példáját nyújtja az ő élete, melynek nagy tanulságai százezreket és milliókat irányíthatnak jövendő tetteikben, hivatásuk bármelyik körében, a szellemi, az anyagi munka bármely terén." Ennek megfelelő, hasonlóan emelkedett, méltató mondattal kezdődik a Képzőtársaság jegyzőkönyvében a március 15-i ünnepség beszámolója: „Képzőtársaságunk ebben az évben is megünnepelte a magyar szabadság nagy napjának, 1848 március Idusának évfordulóját, egyúttal ünnepet szentelt a szabadság és szerelem örökifjú ihletett dalosának, Petőfi Sándornak, kinek merész ívelésű, forradalmi lendületű írói pályája a pápai ref. főisk. Képzőtársulatból indult ki.” A két teljes oldalt elfoglaló beszámoló lehangoló befejezése: „Márc. 15-én este a Griff-szálló nagytermében bált rendezett a Képzőtársulat. K. m. f.

.. .jegyző. ” Semmi jele annak a jegyzőkönyvben, hogy ez a befejezés talán nem a legideillőbb. Ez folytatódik éveken át, mintha a Képzőtársaság ifjúsága is igazolni akarná Babits Mihály keserű fejajdulását a méltatlan ünneplések láttán:

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni ?

Ki meri. meglátni, ki meri, idézyú az igazi arcát?

Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák.

Megfogynak a Petőfi-versek szavalói is a társaság rendes gyűlésein. Évente 15-30 közt van a szavalatok száma, ami nem lenne baj, mert megnő a különböző tárgyú előadásoké; de csak 2-3 vers közülük Petőfié, s van a centenárium évétől a kollégium 400 éves jubileumáig, 1931-ig négy olyan tanév, amikor a gyűléseken nem hangzik el Petőfi-vers. Ezt sem kifogásolhatnánk, hiszen Petőfi már régóta iskolai tananyag, s a XX. század nagyjait még a tanórákon sem ismerheti meg a diáksereg. Az a baj, hogy a társasági gyűléseken nem ők lépnek a múlt század klasszikusai helyére, ők is nagyon nehezen kapnak helyet a csökkent számú szavalt vers szerzői közt: nem az élvonalbeli költők verseivel találkoznak legtöbbször a társaság tagjai. A Kollégium azonban az irodalomoktatás keretében hű marad Petőfihez. Egyik kiváló gimnáziumi magyar szakos tanár, dr. Trócsányi Dezső (később teológiai professzor Pápán) a ma139