Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Kőrös Endre: Petőfi és Jókai
S látod, mint dönti képzeletje ennek Aranybányája kincseit neked? Hősök születnek és mesék teremnek, Mosoly sugárzik és könny ár ered; Rendeltetvén egy nemzet vigaszának, Tanítja tűrni, mit sors rája mér, S jövőben hinni, hol boldog hazánk Dalolhat még a drága, agg Hornért... Az éji csendben, a magányos órán Két ifjú arcon révedez szemem, S lelkűkre telkemmel reá borulván, Rejtelmes útjok titkát kérdezem. S a lég, mit szívtak, a tér, merre jártak, Minthogyha szólna, választ zengene, Hirdetve fűnek, fémak és határnak, Hogy itt, csak itt van szobraik helye! Szállton szállván, turulszámyon kerengnek Bűvös mesék, zengő melódiák, El addig, hol más csillagok derengnek, Világot jár két pápai diák; Elkophat érc bár, szétomolhat emlék, — Mit nem tehetnek forgó évkörök? — De. ami égi ihletből szülemlék, A szellem él s mit alkotott, örök! 11
