Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Bodolay Géza: Petőfi Pápán
borozó (mint korábban tudtuk), hanem három verse is megjelent a pápai tanév idején nyomtatásban. Igaz, e két utóbbi névtelenül, és nem az országos hírű, előkelő Atlienaeumhan, hanem „csak” nagy tömegek igényeit kielégítő, a jelek szerint nagyon népszerű (ezért majdnem teljesen megsemmisült) kalendáriumban, amely ettől az évtől kezdve Tarczy Lajos akadémikus szerkesztésében a sokat mondó Népbarát címet viselte. Ez a cím jól illett a tudós profeszszorhoz is, tehetséges tanítványához is. „Petőfi középszerű tanuló volt, - írja Orlai - de annál több szorgalmat fordított oly ismeretek szerzésére, melyek lelkét betöltötték, és mennyiben a kollégium könyvtúra és a magányosok gyűjteménye erre eszközt nyújtott neki, ő azt mind felhasználta. Történeti művek, hazája és a külföld költészete érdekelték őt leginkább.” Megtudjuk Orlaitól, hogy élő idegen nyelvek közül ekkor még csak németül tudott, de amit más nyelvű irodalmakból németül megkapott, lehetőleg mind elolvasta. Hozzáfogott már Pápán a francia nyelv tanulásához is, de ebből csak később lett szorgos, eredményes tanulás. Iskolai munkájáról még ezt írja Orlai: „...a számtanban Petőfi igen gyenge volt, s annyira ellenszenvezett e tudománnyal, hogy annak előadásairól elelmaradozott, amiért őt aztán egyszer ötödmagával egy egész napi fogságra ítélték.” Színészi múltjához híven társaival együtt a karcerben alkalmi színdarabot rögtönzött „Az öt jómadár” címmel, amelynek a „színlapja” még évek múlva is megvolt a börtön falán. E vidám fogságban „kötötte meg Kozmával (Kozma Sándorral - B. G.) bensőbb barátságid”- tudjuk meg Orlaitól. De nem az ilyen diákcsínyekben való szereplés, hanem a szorgalmas olvasás és a Képzőtársaságban való munkálkodás, versmondás volt igazán jellemző iskolai életére Pápán. Ezt tükrözi Szeberényihez írt első levelének egyik mondata, lelkes vallomása: „Édes örömmel függök serdülő ‘Képző társaság’-unk növekedésén; és az valóban növekszik." Képző társasági lelkes munkája legalább olyan hatással lehetett Kozma baráti közeledésére, mint a vidáman töltött nap a karcerben. Az új barát (másik népszerű tanáruknak, „tudós Bocsor István professzorinak az ifjú sógora) valódi segítőkész jó barátnak bizonyult később is. A Képzőtársaság többi tagjával kialakult viszonyáról, barátkozásairól bizonyára helytálló az, amit Orlai írt: „Akiket Petőfi barátságába fogadott, azokkal igen kedélyesen tudott időzni, de a vele való megbarátkozás nem volt 116
