Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Bodolay Géza: Petőfi Pápán

múlva követte a terembe. „A háborgó tanulók - írja Orlai - megpillantva őt, éktelen hahotáiba törtek ki, s a vén tanár előbb mord tekintetét szegzé reá s indulatos hangon kérdé: micsoda ember az ott ? - majd fölismerve őt, haragja egész dühével támadta meg a csendzavarásért, kicsapódással fenyegette, s a teremből kitakarodni parancsolta.” Az előadás után hazatérő Orlai már kis tarisznyáját csomagolva találta Petőfit, aki szemrehányásaira így válaszolt; „Itt hagyom Pápát, nem vagyok én iskolába való.” Ettől az elhatározásától sem sikerült őt eltérítenie, pedig még Tarczy jóindulatára is hivatkozott, aki bizonyára elsimítja az ügyet, ha megkérik. Annyit sikerült csak elérnie, hogy Petőfi másnapra halasztotta az indulást. „Másnap, tavaszi, derült, kora reggel, ápril közepén, vászon tarisznyáját nyakéiba akasztotta - beszéli el a jó barát ér-zékletesen költő távozását magával hozott görcsös vándorbotját kezébe vette, s az úgynvezett grófi úton, egy negyedmérfóldnyi hosszú hársfa-soron ballagott ki Pápa határéiból, avval a szándékkal, hogy Pozsonyba megy. Én őt a hosszú fasor végéig kísértem, itt elbúcsúzva tőle, keblemben keserűséggel tértem vissza társnélküli lakásomraA baráti búcsúzás és elválás meleg hangú elbeszélése jól érezteti velünk azt a szretetet, amely a nehéz sorsú költőt vándorlásai során körülvette barátai, diáktársai részéről. Nem ez volt az egyetlen eset, amikor a bizonytalan útnak nekivágó ifjú költőt egy vagy több barát elkísérte a város határáig, s ezt az eseményt megőrizték évtizedek során emlékezetükben, akárcsak Orlai.

Csak az elválás időpontjában tévedett az általában pontosan emlékező barát. Parragh még hosszabbra becsülte Petőfi akkori pápai időzését, ami azt mutatja, hogy élményekben gazdag napokat töltöttek Petőfi társaságában, akinek március 20-a körül el kellett hagynia a várost mai ismereteink szerint. Ma ugyanis már tudjuk, amit az emlékezetükre támaszkodó barátok még nem tudhattak; március 25-én Pozsonyban egy tréfás hangú emlékverset írt barátja, egykori aszódi diáktársa, Török Gyula albumába ezzel a dátummal és tréfásan elrontott aláírással:

Hogyha messze leszek tőled vettetődve,

E' lap édtal légy rám emlékeztetődre.

Pozsony. Mart. 25kén. jó barátod

Petrovi.ch Sándor m.k. osjntosf.) katona

112